„Lenéztem magam elé. Egy barna hajú és kék szemű fiú ült előttem durcásan, ami, megjegyzem, elég aranyos volt. Furcsa, mert még sosem láttam itt. Kezemet nyújtottam felé, amit elfogadott, így felhúztam. - Ne haragudj, nem figyeltem. - szabadkoztam. - Semmi baj, előfordul. - mosolyodott el. Fura, az előbb még, mint egy kétéves, aki nem kapta meg a nyalókáját, úgy ült, most meg mosolyog!"