_honeykissed_
A választások után az ország kettészakadt Tisza- és FIDESZ-pártiakra. Teljes káosz uralja Magyarországot. A két párt szimpatizánsai képtelenek a megbékélésre és a közös együttélésre. Mindennaposak a balhék, a verekedések, sőt a gyilkosságtól sem riad vissza egyik fél sem.
A gyűlölet lassan törvénnyé vált. A családok szétszakadtak, barátságok semmisültek meg, szerelmek váltak semmivé, mert többé már nem az számított, ki vagy, hanem az, melyik oldalon állsz.
Az országot láthatatlan, mégis átléphetetlen határok szabdalják. A városokat kettéosztották: külön negyedekben élnek a tiszások és a fideszesek, külön iskolákba járnak, külön kórházakban gyógyulnak, külön üzletekben vásárolnak, külön ünnepelnek és külön gyászolnak. Semmiben nem közösködnek. A másik oldalra átlépni nemcsak árulásnak számít, hanem sokszor halálos ítéletnek is.
Budapest, amely valaha az ország szíve volt, most maga is kettéhasadt. Hidak, utcák és terek váltak határvonalakká. A Duna két partja nem összeköt, hanem elválaszt. A zászlók színei alatt mindenki ellenséget lát a másikban, és már senki sem emlékszik arra, milyen volt, amikor még ugyanahhoz az országhoz tartoztak.
Csak egyetlen nap maradt, amikor tilos a vérontás: augusztus 20. Aznap mindenki fehérbe öltözik, álarcot húz élvezi az utcabált, a tüzijátékoz és néhány órára úgy tesz mindenki, mintha még létezhetne béke.
De éppen ezen az egyetlen háborúmentes napon találkozik két ember, akiknek soha nem lenne szabad egymásra nézniük.
És amikor egymásba szeretnek, már nemcsak a saját életüket sodorják veszélybe, hanem mindent, ami a kettészakadt ország törékeny rendjéből megmaradt.