Halii! Ez egy kis könyv(ecske) amiben elolvashatjátok a fantáziám által alkotott Yaoi-s sztorikat a kedvenc párosaimmal! Remélem tetszeni fog, jó szórakozást! <3

- Tiéd. - Lihegem. S jobb kezét, levezeti az enyémmel együtt a mellkasomra, ahol a szívem helyezkedik el. S testem szinte beleolvad az érintésébe. - ez az enyém. - Susogja, s testemben milliónyi kis szikra gyullad fel. A gyomromat elönti a jóleső forróság, torkom nem kínozza már a hatalmas gombóc, s testem elernyedni készül, mikor minden fehérbe borul előttem, s meglátom magam előtt saját szemeim, amint átmosódnak ismét fehérbe, majd az eredeti helyett szürkés színűvé lesz. Ajkaim elnyílnak, s látásom visszatér. /A történet folytatása: HIM /

Amikor legutóbb járt a rendőrségen, a gyilkosok szabadon mászkáltak. A jogi rendszer kész zűrzavar volt - valótlan dolgokat vallottak; a gyanúsítottakat hagyták kicsúszni a kezeik közül; a hétköznapi emberekre hagyták, hogy megbirkózzanak a bűnözőkkel; futni hagyták a törvényszegőket stb. Valakinek a kezei közé kellett venni az irányítást, és Harry több, mint lelkesen vállalta a feladatot. Gwen, mindent megtett, hogy távol maradjon az illegális dolgoktól, nem úgy, mint a szülei. Annak ellenére, hogy szülei nem voltak törvénytisztelő emberek, (éppenséggel elég távol álltak attól) mindent megtett volna, hogy megvédje őket A Nevelő (The Educator) brutális, és kegyetlen játékaitól. Még akkor is, ha ez azzal jár, hogy az egyik ilyen kegyetlen csapdában találja magát. A történet nem az enyém, csak fordítom! A fordítás publikálásához engedélyt kaptam az írótól. (The story is not mine, I just translate it! I have permission from the writer to publicate the translation.) full credit & writing rights reserved to: @creepystyles

"-Hé Weasley... -szólítottam meg. -Melyikünk? -kérdezték egyszerre. -George. -néztem rá a bal oldalira. -Honnan tudod, hogy én vagyok George? -kérdezte. -Csak. Tudom. -mosolyodom el. Nem árulhatom el neki. De soha az életben nem tudnám megkülönböztetni őket, ha Georgenak nem csillogna masképp a szeme, ahányszor találkozunk. Szeretném azt hinni, hogy miattam. De nincs az az Isten, hogy valaha többet jelentene neki egy kis Mardekáros lány... "