Az élet alapjában véve egyszerű. Hiszen megszületünk, élünk, majd meghalunk. Persze, ezt mindenki megcáfolja, mert hát, olyan nincs, hogy egyszerű az élet. Illetve, az lenne, csak mi tesszük bonyolulttá, bár, sokszor inkább a környezetünk teszi ezt velünk. Így történt velem is. Éltem a kis nyugodt életemet, találkoztam a barátaimmal, suliba jártam, valamikor még tanultam is. Röviden, csak voltam, mint hal a tengerben. Aztán történt valami. Pontosabban, ő történt. Így van, a szerelem berobbant az életembe, mint egy atombomba. Váratlanul és nagy felfordulást okozva. Ekkor értettem meg, hogy az élet nem egyszerű és talán nem is kell annak lennie, hiszen...abban mi lenne az izgalmas? ✖✖✖✖✖ -Trágár szavak. -Néhol furcsa humor. -A valósággal való bárminemű megegyezés csupán a véletlen műve. ✖✖✖✖✖ ➡Az egész történet a képzeletem szüleménye, semelyik résszel nem szeretnék/szerettem volna megbántani senkit!⬅ Történet kezdete: 2017.01.01 Történet vége: 2017.05.01. ❗ Minden jog fenntartva❗

Tiffani a 17 évesek világát éli. Legjobb barátjával szétválaszthatatlanok. Dylan a plusz egy évével okosabbnak hiszi magát és igyekszik, folyton kioktatni barátját. A barátságuk felhőtlen mindaddig, amíg Tiffani szerelmes nem lesz. A szerelmes lány teljesen kicserélődik. A kiszemelte nem más, mint az új szomszéd srác.

"- Hé nehogy meghalj itt nekem. - mondta remegő hanggal - Nem mehetsz így el, nem hagyhatsz itt egyedül. - egy könnycsepp csordult végig az arcán, majd a kézfejemre hullt - Annyira elmondhatatlanul sajnálom, azokat, amiket neked mondtam. Nem gondoltam komolyan... Én csak... Tudod rohadtul fáj mással látni. Azt, hogy boldog vagy nélkülem is, és, hogy nem kellek neked. Próbáltam elnyomni az érzéseimet irántad, de egyszerűen elfojthatatlanok... Mert hát... a remény hal meg utoljára igaz? - szomorúan mosolyogva szipogott egyet, majd a kezemet az ajkaihoz emelte - Tombol bennem a vágy irántad. Hogy a barátnőm legyél. Hogy teljes szívemből szerethesselek egy tisztességes kapcsolatban. Hogy minden nap érezhessem a testedből áradó meleget, az ajkaidat az ajkaimom. És hogy mindezt miért érzem? - nevetett fel tele bánattal - Mert szeretlek. Kérlek maradj velem..." • Társíró : @softysophia Borító: @nightskyluke

Figyelem! Ennek a történetnek nincsen valóságalapja, mindent én találtam ki!