Minimális mennyiségű és terjedelmű Pál Utcai Fiúk ficeim, általában Bomecsek, Cselnakos és Bolnay párosításokkal, avagy én ezt már tényleg nem bírom és felfalt a PUF fandom.

Egy kis PUF fanfiction. Boys love, szóval akinek nincs ínyére kérem bele se kezdjen. Van olyan, amikor nem tudsz sírni, nem tudsz ordítani, zokogni vagy verni a falat amíg nem ömlik a vér a kezedbōl. Ilyenkor csak elszorult torokkal, némán, élettelenül állsz és nem érted : miért te élsz és miért nem ō? Csak az idō múlik semmi más. Egyszer szerettem valakit, de ō már nincs itt. Mond Ernō, szerethetek még?