Legendák szólnak egy lélekről, mely Középfölde lakói fölött kering. Egy lélek mely nem biztos, hogy a jóságot akarja. Egy lélek, mely az ördög lelkével vetekszik, mégis hatalmasabb bárkinél. Sokan nincsenek tudatában mekkora hatalmuk van, de mikor rájönnek mik is ők valójában, a világ reszket, mint egy elszáradt levél a hideg tél derekán. Mert nem lehet megállítani vad és fékezhetetlen. És egyszerűen mindent magába tipor. Királyi családok törnek ketté, világok omlanak össze, de ez a lélek még mindig épp és uralkodik. A királynők királynője az Alvarent. Senki nem tudja milyen nyelven íródtak a róla szóló történetek, sőt azt sem tudja senki, hogy ennek a névnek mi is a valódi jelentése. Sokan megesküsztek rá, hogy látták lobogó szőke haját átsuhanni az ágak között, és kék szemét fürkészni a tóparton. De ennek már több száz éve. A lélek lebukott, messze a hegyek mögött, beletemetődött mélyen a földbe, hogy soha ne kerüljön napvilágra újra. De vajon miért? Miért akarná bárki is megtörni Alvarent hatalmát?

-Már nem számít! Ez nem rólunk szól! Én láttam őket, rengetegen vannak! Az emberek veszélyben vannak! Figyelmeztetni kell őket! És ha ennek az az ára, hogy száműznek, hát legyen! Én megszökök! -És én segítek neked... ___________________ -Hát akkor mi lesz? Engem börtönbe csukat, a fiát meg hagyja meghalni? Csak mert fél bevallani, hogy az egyetlen tünde aki szembeszáll vele, igazat mond? ___________________ -Mi történt? -Sajnálom. ___________________ Míriel tudta, hogy olyat érez, amit egyáltalán nem szabadna. ___________________ -Legolas, ha téged megismernek, egyből végeznek veled! -fordult szembe a herceggel. -Inkább, mint hogy neked bajod essék. __________________ -Dobd el a kardod! -szólalt meg Legolas. Hangja színtelen volt. Míriel értetlenül állt, arcáról lefagyott a mosoly. -Legolas... -suttogta. -Azt mondtam, dobd el a fegyvered! _____________________ Vér mossa el a népek viadalát, áldozatok tengere között holtan fekszik már a vészmadár. ___________________ -Milyen kegyetlen az élet... Hát akkor mi értelme élni? ___________________ -Hogyan engedhetném el azt, akit szeretek? -kérdezte keservesen. ___________________ Nem volt átlagos: egy hős volt. =============== || Gyűrűk Ura fanfiction || Jó olvasást!

Te mit szólnál hozzá, ha egyszer csak egy lakatlan szigeten találnád magad egy rakás veled egy idős kölyökkel? Nyugodt maradnál, és kezedbe vennéd az irányítást? Kétségbeesve sírnál, és nem szólnál senkihez? Esetleg rögtön elindulnál, és felfedeznéd a helyet? Ezeknek a gyerekeknek nem adatott meg az a luxus, hogy ezen elgondolkozzanak, csak bedobták ide őket. De vajon ki tette ezt velük, és miért? Sikerülni fog kideríteniük, hol vannak, mit kell tenniük, és a legfontosabb, hogyan jussanak ki élve? ~Bárminemű megegyezés a karakterek és valós személyek között csupán a véletlen műve. Fontosnak tartom továbbá megjegyezni, hogy a szereplők személyisége nem tükrözi az általuk képviselt ország lakóinak a személyiségét, ez a két dolog (ha egyáltalán meghatározható) egymástól teljesen független!~

Queas birodalma a varázslatos kristályokról, azok közül is a legerősebbekről, a Kairix kristályokról hírhedt. Egy ifjú felkerekedett, hogy a birodalom felkutatásával összegyűjtse mind a tizenkét darabot és a kristályok közös erejével valóra váltsa egyetlen kívánságát. Ám minden kristályt egy ellenfele őriz, így harcok és kalandok sokasága vár rá. >> Véres és erőszakos jeleneteket tartalmazhat! !!A sztorihoz Bakugou képét használtam fel, illetve a főszereplő ruháját is ő inspirálta, de NEM ő szerepel a történetben!!

Aki nem nézi az animét/olvassa a mangát, annak SPOILERT TARTALMAZ! Ezért mindenki saját felelősségére olvassa. A történetszál az anime második évadában kezdődik, a Hosu incidens után. Akaguro Aika, avagy Hősgyilkos Stain lánya a Hosu Cityben történt események után elszakad apjától, és nagynénjéhez valamint annak férjéhez kerül. Igen ám, de ez a bizonyos nagynéni Kimiko Shiro, Enji Todoroki felesége. Aikára új megpróbáltatások várnak egy új környezetben, amit eddig soha nem tapasztalt meg. Négy unokatestvér, az elit szintű hősképző, a UA, és annak 1-A osztálya, ahol Todoroki Shoto támogatásával tanulni kezd, All Might közvetlen közelsége, és a Gonosztevők Szövetsége hatalmas hatással lesz rá. Elkezd újjászületni az az énje, amit még édesanyja halála előtt birtokolt.

Lily Donovan látszatra egy teljesen átlagos tizenéves. Kivéve, hogy folyvást különös dolgok történnek vele, és a környezetével. Egy biztos: Lily Donovannel jobb, ha nem húzol ujjat.

A volt irodalom tanárnőm egyszer azt mondta, hogy ő minden könyvet elolvas, ő minden írót szeret. De utána mindig azt gondolja: "hogy azért ez se volt egy Thomas Mann"... Na hát ez se lesz az. Mielőtt elolvasnád, tudd, hogy 15 évesen kezdtem el írni és mire befejeztem, 19 lettem. Mondhatni az életemet írtam bele. A gondolataim, érzelmeim, az összes változás amit ezidáig átéltem, még a kisebb félelmeim is belekerültek. Ahogyan én is változtam az évek alatt, úgy változott ez a könyv is. Olyan mintha a különböző évek és tapasztalatok, teljesen különböző emberek lennének, akik különböző részeket írnak. Így van benne kisebb depressziótól kezdve a teljes boldogságon át minden. Minden karakterben benne van egy kicsit az én személyiségem. Legalábbis a saját énem két teljesen ellentétes része biztosan. A veszekedéseik hasonlítanak azokra a vitákra, amiket én szoktam magammal lejátszani... A döntéseik, és a főszereplő Linali változása, folyton újra és újra próbálkozása, és az, hogy mindig segíteni akar másokon, de közben nem tud, mintha csak én lennék. Ez egy fantasy regény akart lenni, nem egy napló. Érdekes módon a borítót megláttam a pinteresten és azt gondoltam, hogy milyen király lenne ha lenne mögötte egy történet, egy mese. És utána már csak egy cím kellett, ami passzol a képhez. Így írtam meg az első verziót 2 pici hónap alatt teljesen pocsékra. A mostani, hát, sokáig tartott. De ez vagyok én. (#50 Fantasy 2017.09.11)