Aida Martínez, a spanyol belsőépítész boldogan mondott igent Fernando lánykérésére, aki akkor már hosszú évek óta birtokolta a szívét. Öt évnyi házasság után mégis megtörve áll a körülötte zajló események közepette, míg szíve napról napra egyre több sebből vérzik. Tudatosan menekül a tudatlanság függönye mögé, miközben naivan reméli, hogy még minden visszafordítható, hogy minden lehet még a régi. Olyan, mint amilyen a veszteségeik előtt volt, amikor tudta és érezte is, hogy szerelmes belé a férje. A boldog, gondtalan feleség álarca mögül figyeli, ahogyan a labdarúgó - akit még annyi fájdalmas hónap után is töretlenül szeret - szinte minden este egy másik nőhöz készülődik izgatottan. A szíve mélyén rég tudja, hogy már sose lesz semmi sem ugyanolyan, hogy a szerető átvette és el is foglalta az ő helyét, azonban ennek ellenére sem képes arra, hogy elszakadjon a férfitől. Végül egy zivataros őszi éjszakán kilép a közös otthonuk ajtaján, hátrahagyva a közös emlékeiket és azt a Fernandót, aki árnyéka annak, akibe évekkel korában beleszeretett. Aida készen áll arra, hogy maga mögött hagyva a fájó múltat, tovább lépjen, ahogyan azt gondolatai szerint a férje már meg is tette. Viszont a Sors újfent bebizonyítja a számára, hogy nem olyan kiszámítható, mint ahogyan azt várta. Mert néha egy kapcsolat nem happy enddel végződik... *A történet minden háttértudás nélkül olvasható!*

A könyv az Egy csepp magány, egy csésze kávé és az Egy csepp boldogság, egy szál rózsa folytatása. Ha még nem olvastad őket, mindképp kezdd azokkal. 😀 Egy gyermek ajándék. Kettő áldás. A vér pedig csak vérplazma, vörös- és fehérvérsejtek meg vérlemezkék. Nem szeretet, és nem érzelmek.

"- Csappongva élem az életem, szerte a világban. Sehol nem töltök húzamosabb időt. Csak leadjuk a koncertet, majd megyünk tovább. De néha valakiért érdemes megállni. "

ＤＥＡＲ ＥＮＥＭＹ - Kedves Ellenség Blair Rom egy öt csillagos életből egy hármasat él. A volt pasijával pár hete szakított, amiért arra kényszerült, hogy a barátnőjéhez költözzön. Az egyetem meg teljesen leszívja a fiatal nő agyát. Blair semmire sem vágyik csak egy kiegyensúlyozott College életre, ám egy este az sors úgy dönt, hogy ő igen is keresztbe tesz neki. A neve Ace Blake. A lány rossz helyen volt rossz időben. Egy buli Egy szakítás Egy játék Egy fellobbanó tűz És egy szenvedélyes éjszaka az egyetem legszexibb pasijával Ám itt nincsen vége, Blair egy olyan dologba megy bele, melybe még a legmocskosabb álmaiban sem gondolt volna. ❝ - Te voltál a tűz, én pedig szeretettel vártam, hogy megégess... ❞ © vivzsoo-2018 Minden jog fenntartva/ All rights reserved

Egy Hospice ház nem éppen az a hely, ahol az ember rátalál a szerelemre. Harry Styles viszont pontosan ezen a helyen találja meg, méghozzá a hátsó udvaron. A fiú azért ment az otthonba, hogy a kis Holly-val, a halálos beteg kislánnyal találkozzon, és örömet szerezzen neki. Helyette azonban neki szerez örömet az, hogy rátalál arra a lányra, akibe első látásra beleszeret. Mindent elkövet, hogy jobban megismerhesse a lányt, azzal azonban nem kalkulál, hogy Angelina nem alél el egyből a látványától. 2014-es írás!

Ahol egy lányt a szülei gyűlölnek. Ahol egy fiú próbálja a lányt lelkileg támasztani. De néha a látszat csal. +18 -as tartalom! ©MINDEN JOG FENNTARTVA! !rövid részek! Indult : 2017. 01. 16. Befejeződött : 2018. 05. 28.

with luke robert hemmings

„- Niall bemutatom neked Hollyt, a keresztlányomat - néztem rá mosolyogva. - Szia Holly - mosolygott rá Niall. - Hány éves vagy? - kérdezte, Holly pedig szégyellősen rám nézett, aztán újra vissza Niallre. - Kettő - mutatta az ujjacskáival, én pedig mosolyogva puszit adtam az arcára. - Nagyon ügyes vagy - dicsértem meg, aztán Niallre néztem, akinek az arcán már nem ült mosoly és folyamatosan mögénk nézett. Hátrafordultam, és szembe találtuk magunkat Alexával, aki szintén mereven bámult ránk."

'...no matter where i go, i'm always gonna want you back no matter how long you're gone, i'm always gonna want you back...'

- Cameron, te részeg vagy. - löktem el magamtól a fiút, aki alig akart elengedni. - Ne hülyéskedj már! - legyintett. - Alig ittam valamit. - Az a valami elég jól hatott. - nevettem el magam kínomban. - Jobb lesz, ha most megyek. - Bella, ne csináld már. Szülinapom van, bulizzunk egy jót. - azzal megfogta a kezemet és a táncoló emberek közé húzott. - Cameron... Én nem tudok táncolni. - hajtottam le fejemet. Két ujjával az állam alá nyúl, majd felemelte a fejemet, hogy a szemébe nézhessek. Egyre közelebb volt az arcunk egymáshoz, már azt hittem, hogy meg fog csókolni, de nem tette. A szívem egyre hevesebbem vert, és szinte az egész testem remegett. Megrémített, hogy ilyen érzéseket vált ki belőlem ez a fiú. A fülemhez hajolt, majd belesúgott. - Nem gond Hercegnő... én sem. - elhúzódott tőlem, majd kezeivel átkarolta a derekamat. Az egész testem megfeszült az érintése miatt. - Engedd el magad. - suttogta. Átkaroltam a nyakát, fejemet a mellkasára hajtottam, és a zene ütemére ringatóztunk. Elmondhatatlanul jó érzés volt a karjai között lenni. Mintha, hallotta volna gondolataimat, erősebben szorított magához. - Szeretlek. - mormolta a hajamba. Lefagytam. Most komolyan ezt mondta? Biztos csak a pia beszél belőle. - Részeg vagy. - mondtam neki. - Lehetséges, de akkor is szeretlek. - mondta most már a szemembe nézve. Hirtelen ötlettől vezérelve szorosan magamhoz húztam. - Én is Cameron...Én is. - suttogtam, olyan halkan, hogy ne hallja meg. ©magdatunde,2016