Rémült emberek sikítása ,egy dinasztia vége mára ennyi maradt a egykor virágzó Romanov névből. 1918-ban az oroszokat megrémítette a lemondás után a család kiirtása. Az akkor fiatal kalandvágyó Tatjána ,aki egy törvénytelen gyermek a cár részéről boldog élet él egy kis faluban messze a kötelességek elől.Egészen a gyilkosságig ,amikor Marija kinevezi őt örökösnek ,és férjet kell magának találnia meg is találja hamar ,de egy másik fiú kihozza belőle az igazi énjét. Mi lesz vele?

Svetlana Fjodorovna nagyhercegnő hazatér Budapestről, tele félelmekkel, élményekkel, és reménnyel. Az élete már rég nem olyan mesébe illő, mint mikor nyár végén eljött Szentpétervárról, a népét háború és pusztulás fenyegeti, őt érdekházasság Alexander Johnsonnal, a családja többi tagját pedig merényletek. A tét már nem a boldogság, pusztán az, hogy életben maradjanak. A nagyhercegnő kész lemondani bármiről, akár Noah Millerről is, hogy az embereit és családját biztonságban tudja, saját parlamentjük pedig hasonló áldozatkészséggel tartja szem előtt Oroszország érdekeit, szemrebbenés nélkül feláldozva az uralkodó lányát. A cárevics azonban képtelen elfogadni, ami a húgával történik. A trilógia második része egy vérrel átitatott világban végbemenő játék, szerelemmel, politikával, és önfeláldozással, miközben a biztonságos burokban nevelkedett nagyhercegnő kénytelen felnőni a feladataihoz, hogy felelni tudjon a népért, akiknek biztonsága tőle függ ebben a sötét időszakban.

A történelem más. 1918-ban semmi sem úgy alakult Jekatyerinburgban, ahogyan akkor akarták. A forradalmat leverték. A cárok maradtak. Ma is egy cár, IV. Fjodor uralkodik Oroszországban, akinek két gyermeke van egykori feleségétől, aki otthagyta őket: Dmitrij cárevics és Svetlana nagyhercegnő. Amerikával vannak nézeteltérések, de vigyázzák a békét. A cári család, néhány alkalmazottukkal Budapestre utazik. A cár gyermekei egy gimnáziumba járnak, hogy képet kapjanak a velük egykorúak helyzetéről. Akadnak majd problémáik bőven, de ennél sokkal nagyobbak is vannak: Amerika passzívan elfordul tőlük. A cár pánikszerűen cselekszik, és az első adandó alkalmat megragadja, hogy megmentse a gyermekeit és a népét egy kegyetlen háborútól. A döntéseinek azonban ára van. Svetlana nagyhercegnő szerelmes, de a fennálló helyzet gátakat szab a szívének. Választania kell a népe és a saját érdekei között. Esetleg van köztes megoldás? Ha van, mi az és ki talál rá? Jobb-e, mintha beletörődne a sorsába? Egyáltalán... mit tesz a politika ármányokkal teli világa egy fiatal lánnyal? Garantáltan nem sok jót. Mi történik a világgal: a III. Világháború felé tart? Kik is valójában az egyszerű alkalmazottak? Hogyan dönt Svetna? Ki marad majd a döntése ellenére mellette? A trilógia első részében elindul egy lavina, amit emberpróbáló feladat lesz megállítani. (Borító: @NoiraQuel és én Illusztráció: Clary és én :) Köszönöm, lányok! ♥)

A Titanic történetét az egész világ jól ismeri, a valódit és a James Cameron által megfilmesített verziót is. Nos, én mindkettőtől eltértem egy kicsit és megalkottam egy számomra kedvező történetet. A filmből felhasznált jelenetek/adatok joga természetesen mind James Cameront illeti. Valamint nem szándékozom meggyalázni a tragédiát, ez csak egy egyszerű fanfiction, amit a film ihletett. Remélem elnyeri majd a tetszéseteket. Történetünk főhőse, Cordelia, az első osztály utasa. A tengerek és óceánok behajózása az életét jelentette. Nagyapja a legtöbb hajóútra magával vitte, és együtt élvezték a hosszú utakat. Az idős úr utolsó kihajózása lett volna, mielőtt nyugdíjba vonul, de a sors kegyetlenül közbeszólt. Cordelia ugyan szereti életét, de nem tudja elfogadni a világ elveit és pórnép illetve úri nép közti eltéréseket. Miközben próbál igazságot osztani, óhatatlanul megismerkedik a gőzös tisztjeivel, és közte és William Murdoch között elkerülhetetlenül kialakul a kölcsönös szimpátia, majd egy kicsit több, és még több. A történet középpontjában tehát; egy sorsszerű találkozás és megannyi szenvedés.

Amikor megpillantottam ott abban a pillanatban tudtam hogy mi mennyi veszélyt fogunk megèlni. 1912.április.15.-èn járunk!!!