April Attaway amúgy sem unalmas élete a feje tetejére áll amikor egy egyszerűnek látszó stuttgarti megbízás során keresztezi egy titokzatos gonosztevő és a rá vadászó szuperhősökből álló csapat, a Bosszúállók útját. A lány az emlékezetes találkozás után akaratán kívül is egy olyan végzetes játszma közepébe csöppen, amely nem csak a bolygója további sorsát dönti el, de saját életét is végérvényesen megváltoztatja. Vajon mi történik akkor, ha April nem szabadulva zűrös múltjának rossz szokásaitól valami olyan dolgot lop el, amit nagyon nem kéne; a csínytevés veszélyes ám annál elragadóbb modorú istenének fagyos szívét? ⋆✧-- ✧ *⋆* ✧ * ⋆* ✧ * ⋆* ✧--⋆✧ [Avengers 1 - ?]

- TE LÁTSZ ENGEM! - ismételte elcsukló hangon. - Végre! - a hangja valahol a sírás és a nevetés között volt. - Végre valaki lát engem. - a szellemfiú térdre rogyott Lujza előtt és a kezébe temette az arcát." Ha látnád a holtakat, Te nem félnél? A házadban, az iskoládban, a metrón, mindenütt. Lehet, hogy inkább próbálnál tudomást sem venni róluk. Csakhogy az ember nem tudja örökké másnak tettetni magát, mint aki. Lujza sem tudja elkerülni végzetét. A sors pedig egy jóképű, felettébb szószátyár halott fiú alakjában érkezik.

Coranet Raveryn soha nem vágyott arra, hogy betegye a lábát Ararenbe. Ám ha nem akar csalódást okozni a bátyjának, úgy kell tennie, mint minden fehérvérű nőnek, aki betöltötte a tizennyolcadik esztendejét: elhagyni az otthonát, beállni a Fehér Úrnő papnői közé és hűséget esküdni annak az idegen vérmágusnak, akit jegyeseként kiválasztanak mellé. Miután a városba kerül, már nem menekülhet - még akkor sem, ha már látja, hogy veszélyes árnyak gyülekeznek körülötte. Damien Clawe a királyné testvére, legendás harcos, ráadásul a fővárosi kisasszonyok is sóvárognak utána. A király hadvezéreként nem unatkozik, de húga halála egyik napról a másikra felforgatja az életét. Elhatározza, hogy felkutatja a gyilkost, bármibe is kerül, azzal viszont nem számol, hogy a nyomok a Határ-hegységen túlra vezetik. Oda, ahol már csak hó, vér és halál vár rá. Bármennyire is különböznek ők ketten, egy közös bennük: a háború küszöbén mindent és mindenkit elveszíthetnek, aki fontos számukra. Hiszen a Sírásó nem válogat. [2018. 10. 12. ~ 2020. 01. 01.] /folytatás: Fehér, mint a vér/

Miért futsz el, ha zajt hallasz magad mögül? Miért bújsz menedékbe, ha jön a vihar? Miért hagyod ott a bajtársadat a csatamezőn a legnagyobb vérontásban de ugyanakkor miért hagyod a sebzett vadat elfutni? Ha zajt hallasz, menekülés helyett fordulj szembe a rémséggel, ami rád feni fogait. Ha leszakad az ég, örülj neki, hogy esik az eső... ki tudja, hogy meddig érezheted még. Ha bajtársad segélykiáltása a csatatéren minden acélpenge zörgésén áthat, miért menekülsz, s ha a vad a kegyetlen fájdalmat éli át, miért hagyod hát tovább szenvedni? „Élünk, s élni hagyunk." Nem azért élünk, hogy mások miattunk haljanak meg. Miért állnánk hát be a sorba, ha mások is ezt tennék a helyünkben? Minden sebed formál az idő múlásával. Fogd hát az acélt, s menj ki a sötét erdőbe, a vérgőzös csatatérre és harcolj, üvöltsd a szélbe a haragodat és bosszuld meg, ki árt neked és a szeretteidnek. Nem törhetnek meg, amíg ver lassú szíved, s a vér áramlik ereidben és tüdődbe karcos levegő nyomul. Még. Élsz.

Hewieta Felore fehér: a haja, a bőre, sőt, még a vére is. Ha az apja nem lenne a Felső Erőd neves parancsnoka, az emberek birodalmában már rég halálra ítélték volna a külseje miatt. Attól a pillanattól fogva azonban, hogy megtalálják őt egy határőr hullája mellett, egyre kevesebben bíznak meg benne az erődben. Egyik napról a másikra aztán váratlanul kitör a káosz, a fiatal lánynak pedig menekülnie kell: teljesen magára marad egy olyan világban, ahol minden kizárólagosan vörös vagy fehér. Gyilkos vagy áldozat. Ember vagy vérmágus. Csak rajtad múlik, kiben bízol meg, amikor végül elszabadul a pokol. [2017.11. 05. ~ 2018. 08. 22.] /előzmény: Arctalanok/