Öt éve. Öt éve nem szóltam senkihez. Öt éve lézengek a világon. Öt éve nem élek. Öt éve meghaltam. Aztán jött ő, és életet csókolt belém. " Ajkai tüzesen simultak az enyémhez. Éhesen, mohón csókolt, nyelvem lángra lobbant, mikor hozzáért az övéhez. Zihálva vált el tőlem, homlokát enyémnek döntötte. Arcára nagy mosoly ült ki, sötét szemei csillogtak. Ekkor tisztult ki az agyam... Kezem nagyot csattant az arcán, és még magamat is megleptem, mikor rákiáltottam. - B@szdmeg! Elvigyorodott. - Tudtam, hogy nem vagy néma. "

Van aki szabad sorsúnak született,míg van a másik kategória, ahol a születéstől kezdve megvan pecsétleve a sors. Amanda Lee is a második kategóriába tartozik, amint betölti a 18.életévét az úrfi szolgálatába kell állnia. Csak,hogy nem akárkinek a szolgálatába. A gyerekkori legjobb barátja, az akinek minden lépését figyelnie kell. Az akkori barátságot vajon helyre hozza az idő? Vagy örökre a homályba vész?