Hewieta Felore fehér: a haja, a bőre, sőt, még a vére is. Ha az apja nem lenne a Felső Erőd neves parancsnoka, az emberek birodalmában már rég halálra ítélték volna a külseje miatt. Attól a pillanattól fogva azonban, hogy megtalálják őt egy határőr hullája mellett, egyre kevesebben bíznak meg benne az erődben. Egyik napról a másikra aztán váratlanul kitör a káosz, a fiatal lánynak pedig menekülnie kell: teljesen magára marad egy olyan világban, ahol minden kizárólagosan vörös vagy fehér. Gyilkos vagy áldozat. Ember vagy vérmágus. Csak rajtad múlik, kiben bízol meg, amikor végül elszabadul a pokol. [2017.11. 05. ~ 2018. 08. 22.] /előzmény: Arctalanok/

Mivel írástechnikáról nagyon kevés magyar anyag elérhető az interneten, és sok kezdő szerző tanácsra szorul írás során, ezért itt saját véleményeimet, írástechnikai cikkeket, írással kapcsolatos anyagokat, tippeket, tanácsokat olvashattok, amik betartásával publikáló szerzők lehettek. Légy a patrónusom! Ha tetszik a munkásságom és hasznosnak találod a cikkeimet, akkor itt tudod támogatni a munkámat: https://www.patreon.com/cassyblacksmith

Amikor a gyermekei a gazdag earl halálát kívánják a hatalmas örökség reményében, az megteszi a kellő óvintézkedéseket. Orvost fogad, aki gondoskodik az egészségéről. Ez az orvos pedig hamarosan rájön, hogy az ő élete is veszélyben van és nem az örökösök jelentik az egyetlen veszélyt a kastélyban. A ködben természetfeletti dolgok lappanganak. Furcsa lények járnak a kastély területén, maga az épület is tele van rejtélyekkel. Minden titok központjában pedig ott áll maga az earl, aki nem is olyan védtelen, mint azt hitték. Talán mégsem minden az, aminek látszik.

Régen volt egy mondat, amit minden nap elismételtem magamnak: "A világ szép. A világ rendben van. Nincsenek halálos kórok. Mindenki boldog. A nép jólétben él már 65 éve amióta az új kormány hatalomra került." Azt hittem, ha eleget hallom, talán tudok benne hinni. Tévedtem. 16 évesen, származásomnak köszönhetően kényelmes életet élhettem, hiszen családom neve ott szerepelt azon a listán, amit a közemberek csak „az elitnek" említenek. És boldog voltam-e? Azt nem mondanám. Talán hálátlannak tűnhettem emiatt, főleg azok számára, akik elszenvedték a kormány erősen elhibázott politikáját. Gyáva is voltam, hiszen megbújtam a háttérben, el akartam felejteni a nyilvánvalót, ezt nem tagadom. Azonban már tudom, hogy mennyire gyorsan képes megváltozni az ember, ha történik egy vegyipari baleset, kirobban egy felkelés, és a gimnáziumodat sok más helyhez hasonlóan Blokkba zárják. Várjátok a nem jövő megmentést, miközben terjed a vírus, korlátozott az ellenszer és az élelem. Hirtelen felszínre törnek az ellentétek, fegyvert fognak rátok az elnyomottak és csupán pár hónapot kaptok arra, hogy felnőjetek, különben nem élhetitek túl. Nem mondom, hogy helyesen cselekedtem, sokan megvetnek a tetteimért, megértem őket. És itt szeretném kijelenteni, ez nem egy hős története. Ez az én, Melanie Macorcedel irata az utókornak. Egy magyarázat, egyben a kezdet, hogy miként váltam félénk kislányból azzá a személlyé, akit a világon csak a nemzetek megbuktatójaként ismernek.

"Amikor a sebek gyógyulni kezdenek, először észre sem vesszük. Eleinte azt hisszük, örökké maradnak. Aztán eltűnnek. És néha fel sem tűnik nekünk. Amíg újra oda nem nézünk." ------ Fájdalom. Önmarcangolás. Szerelem. Gyűlölet. Vérszomj. Zero már elhagyta a Cross Akadémiát. Yuki elhagyta őt. És ahogy a múlt egyre jobban távolodik, Zeronak annál jobban fáj... Ám egy napon különös dolog történik vele. Megsebesül, és egy házban köt ki. Egyetlen lakója egy lány, aki egyszerre életvidám és végtelenül szomorú. Zeronak megvannak a maga démonai. És miközben egyre több időt tölt a lánnyal, rájön, hogy annak szüksége van rá... Calypsonak szüksége van rá. Jobban, mint valaha bárkinek. És ez elég furcsa érzés... Zero vámpír, és egyben vámpírvadász. Vannak könnyebb sorsok... és talán vannak nehezebbek is.

Befejezett. Boku No Hero Academia fanfiction kicsit másképp: Japán híres hőseiről, az őket képző intézményekről, a sportfesztiválról, és egy bizonyos U.A. 1/A osztályáról is hangos a sajtó, akik gyakran felbukkantak egy-egy incidensnél. De mi a helyzet a világ más tájain? A békés, nyugodt, igazi turista paradicsomnak számító Tasmaniában, a gonosztevők ugyan annyira szórtan bukkannak fel, mint a hősök. Mégis, a sziget rendfenntartóinak egy kisebb csoportja úgy dönt, hogy megalapítják Tasmania első hősiskoláját, lehetőséget adva annak a szerencsés tizenöt gyereknek, akik nem tehetik meg, hogy Ausztrália nagy városaiba utazzanak tanulni. De tényleg csak ennyi állna a háttérben? Egy nemes gesztus? Közel sem. Valami készülődik a kikötők sötét sikátoraiban, valami, amitől okkal tartanak a profi, hivatásos hősök is. Szükség van egy új generációra, aki képes megőrizni a sziget békéjét. Ebbe a kísérleti jelleggel induló Tasman Hősiskolába adta be Summer is a jelentkezését. Pár éve eszébe sem jutott, hogy hősi karriert építsen, azonban ez mára gyökeresen megváltozott. Keményen küzd céljai eléréséért és legfőképpen azért, hogy betartson egy bizonyos ígéretet. Figyelem! A történet abban az évben játszódik, amikor Midoriya Izuku is felvételt nyer a U.A.-be, de a két osztály története csupán közvetett módon találkozik. A story OC karakterekkel íródott.