Egy lány és egy maffiózó bonyolult története.

"Látom, ahogy mind szerepet játszunk egy halálra ítélt némafilmben. A kamerák forognak, mi is tátogunk, de valójában, nem mondunk semmit. Nem érzünk semmit. Mindannyian felálltunk a színpadra, nincsenek nézők... Mindenki repülni akar, pedig még járni sem tudunk. A holdon lépkedünk a földet pedig csak tapossuk... Látom a nőt, aki csendben neveli gyermekeit egy kis parasztházban és látom a nőt, a szajhát, aki 14 éves kora óta éjjel nappal nyitva tartott, és ott áll a porondon, példakép, tapsvihar nézettség... Látom a fiatalt aki belöki az időset a metró alá, felvétel, feltöltés, főoldal. Ez már unalmas, ilyen már volt, ez az oldal sem a régi. Látom a hegedűművészt, játszani az út szélén, de senki sem áll meg, hogy hallgassa. Nézem a híreket, egy gyilkos 16 felé darabolta a fiát, a börtönben könyvet írt róla. Jobban keres mint én... A pornósztár is könyvet ír, az alkoholista is könyvet ír, csak az író nem ír már semmit. Látom a tagadást, ugyan már, mondja a pszichopata pisztollyal a kezében, ugyan már, mondja a szajha, ugyan már, mondja a döglött kiskutya... Minden rendben lesz! Mondják a halak a homokon, csak napozunk..." -Antifaces: Az Összeomlás Napja

A történet egy elrabólt lányról szól, akit 2019 január 26-án Furgonba dobtak, elkábítottak.A következő pillanatban egy rács mögött ébredt fel. Mellette egy lány volt, sápadt, vékony.. az előtte lévő rácsok mögött ismét 1 lány.. picit jobb állapotban. A következő percben egy kb 18 éves fiú lépett be hozzájuk.. akkor még nem is sejtette hogy Pszichopata.. Megkínozta őket, azt mondta nemsokára minden rendben lesz. De vegűl csak olyanná akarta őket tenni mint ő maga...

A cím mindent elárul... Jó borzongást!

"Szívem a torkomban dobog. Egyszecsak felsikoltok. -Neeee! - és zokogni kezdek. A többiek értetlenül néznek rám. De én tudom mi történik. Egy barátnőm mesélte, hogy a nagyapja kiszökött Auswitz-ból. Ő látott ilyet." Borító: just_a_bitch_13

A tükör darabjai, szanaszét hevernek a földön. Reszketeg hangom vízhangként sikít a szobában. - Mond, nem unod még? A harag és a gyűlölet egyszerre szakítja fel lelkemben a sebeket, amik újból vérezni kezdenek. - Ezt nem lehet megunni. Utálom a hangját! - Pedig békén hagyhatnál végre.