A Pokol hét királysága törékeny egyensúlyban létezik, mindegyiket Lucifer és testvérei - a bűnök hercegei - uralják. A szabály egyszerű: senki nem lépi át a másik határait. A rend addig tart, amíg a Pokol Kapujában meg nem jelenik egy lány, aki nem lenne szabad, hogy ott legyen. Lucifer, az Első Királyság könyörtelen ura, már évezredek óta nem hisz sem ártatlanságban, sem szerelemben. Amikor azonban egy dacos, jeges lelkű nő kerül elé, akit még Kerberosz sem hajlandó elpusztítani, valami megbillen benne. A lány nem fél tőle. Nem hajol meg. És ami a legveszélyesebb: az elméjében nincsenek bűnök - csak üresség. Lucifer foglyul ejti, nevet ad neki - Sky -, és eltökéli, hogy megtöri. Ám a Pokol sötét cellái nem a lányt pusztítják, hanem majdnem elragadják tőle az életet. Kiderül, hogy Sky lelke kihűlt, és csak Lucifer tüze képes életben tartani. Az együttlétük így kényszerré válik: egymás közelsége nélkül egyikük sem maradhat érintetlen. A palotában töltött napok során a gyűlölet és a vágy veszélyes játékká fonódik. Veszekedéseik sebeket tépnek fel - nemcsak Skyban, hanem Luciferben is, aki elveszett szerelme emlékét évszázadok óta vérrel és haraggal őrzi. Egyetlen rossz mondat elég ahhoz, hogy majdnem megölje a lányt... és ahhoz is, hogy ráébredjen: Sky talán valóban ártatlan. Ahogy Lucifer felfedezi a lány hátán húzódó, brutális hegeket, lassan összeáll a kép: Sky nem egyszerű halott lélek, hanem egy bukott angyal, akit hamis vád alapján taszítottak a Pokolba. Ezzel azonban célponttá válik - Lucifer testvérei érdeklődése felébred, és a törékeny béke újra repedezni kezd. Lucifernek választania kell: megtartja-e a Pokol trónját az érzelmei árán, vagy szembefordul mindennel és mindenkivel, hogy megvédje azt az egyetlen nőt, aki képes volt áttörni a szívét körülvevő jégen és tűzön. A Pokolban a szerelem n

„Azt hittem, a pokol a nevelőapám házában van. Tévedtem. A pokol smaragdzöld szemekkel figyel engem a sötétből." Thaly csak egyet akar: túlélni. Esténként egy füstös görög bárban szolgál ki, fűzőbe szorított testtel és cinikus válaszokkal hárítva el minden közeledést. A múltja egy sötét seb, az érintés számára méreg. Nem vágyik másra, csak a tenger közelségére és a csendre. De egy szombat este minden megváltozik. Dorian nem olyan, mint a többi férfi. Testét izzó rúnák borítják, amiket senki más nem lát - csak Thaly. A férfi Zeusz legkegyetlenebb vadásza, akinek egyetlen feladata van: elpusztítani a tiltott isteni ivadékokat. Thaly pedig olyasmit hordoz a vérében, amiről ő maga sem tud. Olyasmit, ami háborút indíthat az ég és a tenger között. Amikor Dorian elrabolja, Thaly egy olyan világban ébred, ahol az istenek kegyetlenek, a vágy pedig büntetés. A lány retteg a férfi érintésétől, Dorian mégis az egyetlen, aki képes megvédeni őt. De ki védi meg Thalyt a vadásztól, akinek a bőre alatt ősi mágia lüktet, és akinek a tekintete azt ígéri: ha egyszer hozzáér, soha többé nem ereszti el? Sötét titkok, tiltott származás és egy vágy, ami erősebb az isteni parancsnál.

„A sárkányom kiválasztotta, mielőtt én egyáltalán ránezetem volna. De ez nem jelenti azt, hogy meg is tartom." A birodalom Sötét Hercegeként mindenki retteg tőlem. A nevem hallatán elcsitul a tömeg, a pillantásomtól térdre hullanak a hősök. A lelkem épp olyan fekete, mint a sárkány, akivel osztozom a gondolataimon. Nincs szükségem senkire. Főleg nem egy mocskos szájú, utcáról rángatott tolvajra. A lány, Eira... a megtestesült káosz. Hófehér hajával és gyilkos zöld szemeivel úgy fest, mint egy angyal, de úgy harcol, mint egy démon. A Válogatáson nem hajolt meg előttem. Helyette a szemembe nézett, és láttam benne ugyanazt a tüzet, ami engem is emészt. Kiválasztottam. Nem azért, hogy megmentsem a nyomorból, hanem hogy megtörjem. Hogy harcost faragjak belőle a közelgő háborúra. De van valami, amivel nem számoltam. A sárkányom megszállottja lett. És ahogy a dühös vitáink egyre forróbbá válnak, és a fizikai kiképzés határai elmosódnak, rá kell jönnöm egy szörnyű igazságra: A lány nem fél a sötétségtől. Ő maga a láng, ami képes felperzselni a világomat. Két sebhelyes lélek. Egyetlen esély a túlélésre. Vajon megöljük egymást, mielőtt az ellenség a kapukhoz ér?

Caroline csak haza akart jutni karácsonyra... ehelyett azonban a hegyek jégcsendű birodalmában megcsúszott az úton, és majdnem belehalt a hóviharba. Amikor kinyitja a szemét, az első, amit meglát, egy magas, izmos férfi - fekete hajjal, smaragdzöld szemekkel, és olyan közeli, intenzív jelenléttel, hogy elakad tőle a lélegzete. Rowan Blackthorn. A férfi, aki megmentette... és aki úgy néz rá, mintha egyszerre akarná eltaszítani magától és felfalni. Rowan hideg, arrogáns és könyörtelen. Nem kérdez, nem magyaráz, csak parancsol. Minden mozdulata feszült, uralkodó, veszélyesen férfias - és Caroline bőre minden érintésére bizseregni kezd, mintha a teste felismerne valami tiltott igazságot. A férfi tapintható dühvel ragaszkodik hozzá, hogy közel tartsa magához, miközben kétségbeesetten próbálja távol tartani. De amikor Caroline egyszerűen elsétál mellette, Rowan tekintete végigsiklik rajta, mintha egyetlen pillantással le tudná vetkőztetni. A köztük vibráló feszültség szinte kézzelfogható - forróbb, mint a kandalló lángjai a hegyi faházban, ahol a hóvihar miatt csapdába esnek. És miközben Rowan létezésének minden rostjával tagadja ezt a vágyat, valami sötét és ősi moccan meg az erdőben... valami, ami Caroline jelenlétére reagál. Mintha az érkezése több lenne egyszerű balesetnél. Mintha ő maga lenne az a télbe zárt titok, amely mindent felforgat. Rowan azt mondja, Caroline veszélyt hozott magával. Caroline csak azt érzi, hogy az igazi veszély maga Rowan - és az a tűz, amelyet a teste fellobbant benne. Egy dolog biztos: ez az ünnep nem a szerelemről fog szólni - hanem a túlélésről, a vágy erejéről, és arról, hogy néha a legveszélyesebb férfi az, akitől a leginkább menekülnél... mégis ő az, akit a legjobban kívánsz.

Corin számára a Silver Stone Falka sosem volt otthon. Keverékként megtűrt, vágyott, mégis lenézett test a hierarchia alján. Egyetlen menedéke Glacier volt: a kifogástalan Alfa, aki mosolyával reményt, érintésével ígéretet adott. Corin elhitte, hogy a teste és a sorsa végre valakié lehet. A 18. születésnapján azonban Glacier letépi az álarcát. A megjelölés helyett nyilvános megaláztatás jár - és az igazság: ő ölte meg Corin apját. A vágyból szégyen lesz, a szerelemből vér. Az esőben menekülve Corin Mason karjaiba zuhan. A Brown Stone Falka Alfája veszélyes, tetoválásokkal borított, tiltott. Nem ígér gyengédséget - csak védelmet, bosszút, és egy olyan tekintetet, amelyben Corin először érzi: kívánják. Nem sajnálják. Látják. Miközben Glacier vadászni kezd rá, Mason megtanítja Corint uralkodni a testén, az erején - és a vágyon, ami köztük szikrázik. A sötétségben felizzó érintések között Corin ráébred: az igazi menedék nem a fényben volt, hanem egy kegyetlen Alfa karjaiban.

A trón már Nyra alatt áll, de a világ, amely fölé magasodik, egyre kevésbé ismeri fel uralkodóját. A Hold istennő leánya most már nemcsak túlélő és harcos, hanem vezető - egy olyan birodalom élén, amely a háború romjai között próbál újra lélegezni. Ám amint az aranykor ígérete megcsillan, az árnyak hosszabbra nyúlnak, és a csendet halk suttogás töri meg: az istenek ébrednek. És velük együtt az a vér is, mely évszázadok óta szunnyad Nyra ereiben. Látomások törnek rá, egyre tisztábban, egyre könyörtelenebbül. A Hold istennő újra megszólal, emlékeztetve gyermekét az elkerülhetetlenre: két élet sarjad a méhéből - az egyik a fényé, a másik az árnyé. De csak egy járhatja végig mellette az utat. Ahogy Nyra próbál megfelelni a trón követeléseinek, egyre élesebben rajzolódik ki a döntés kontúrja, amelyet halandó nem hozhat meg büntetés nélkül. A birodalom falai mögött titkos kultuszok élednek, a mágia egyre instabilabbá válik, és a régi legendák lényei - kiket már csak mesékből ismertek - újra nevet követelnek maguknak a világ térképén. És a legmélyebb kérdés, amit a jóslat rejt: vajon kié az a vér, amely ébredni kezdett? Nyra sajátja - vagy valakié, akit még nem ismer? Valakié, aki már születése előtt követelni kezdi a világot? Ahogy a Hold újra vérvörösre vált, és az istenek hangjai egyre élesebben visszhangzanak az álom és ébrenlét határán, Nyra ráébred: nem csupán a birodalomért, hanem saját emberségéért is harcol. A múlt, a jövő, és az isteni vér kereszteződésén áll - ahol minden döntés következményekkel jár, és ahol egyetlen hibás lépés az egész világ sorsát megpecsételheti. Az első kötetnél sötétebb, mélyebb és kegyetlenebb utazás ez a Holdvér örökségének mélyére - ahol a trón csak egy szimbólum, és a valódi hatalom ott kezdődik, ahol az emberi lélek összeér az isteni akarattal

Ada, a lelkileg meggyötört rabszolgalány nem mindennapi teremtés. Borostyán árnyalatú tekintete különlegesnek számít világszerte, ugyanis ő az ókirályságban nyomát vesztett Argoszok fajához tartozik. Bár nem tud semmit sem származásáról, vagy családjának pontos lakhelyéről, minden álma az, hogy hazatérhessen. Zero, a fiatal kalandor, társaival járja a világot, miközben titkon az Argoszok után kutat. Kilátástalan keresése legmélyebb pontján a sors kiszámíthatatlan fonalai összehozzák őt a szeleburdi és lázadó rabszolgalánnyal, akiben a régóta kajtatott vérvonal szunnyad. A végzetnek köszönhetően Zero és Ada közös útja során rengeteg kalandba ütköznek, valamint belekeverednek az Ókirályság tiltott tudásának megszerzésébe, mely miatt háború közeleg kitörni. Azonban a lánynak nagyon is sok köze van a szóban forgó tiltott gyümölcshöz, amelyről senki emberfiának sem lenne szabad tudnia. Vajon sikerül Adának hazatalálnia egy olyan helyre, melynek létezéséről senki sem tud? Kik azok az égi mágusok? És mi közük van a nagy király választáshoz, melynek ötszáz évente egyszer kell megesnie? Hogy fog boldogulni a végtelenül naiv és életvidám Ada, a megfontolt, ámde eléggé vajszívű Zero, a nőcsábász, ugyanakkor tehetséges kardforgató hírnevében álló Elias, valamint a mogorva és alkohol rajongó víz mágus Lerande?