Sehun egy 10 éves fiú, aki bolondok házába kerül, amiért mindenkinek a világunkban megbúvó szörnyekről, démonokról, sátánokról, és angyalokról hadovál. 2 évet tölt azon a helyen, amikor is arra a belátásra tér, hogy hamarabb szabadul, ha mindenkinek azt mondja, hogy az egész csak figyelemfelkeltés célja volt. 14 évesen a családdal nyaralni megy, amikor az oda vezető úton felhozva neki a szörnyű emlékeket megkérdezik tőle, milyen újra normális emberek között lenni, és nem egy üres, fehér szobában. A fiatal fiú csak annyit felel, hogy legszívesebben elfelejtené az egészet. Nem sokkal később egy kórházban kel fel, ahol egy nővér tájékoztatja őt, hogy balesete volt, és lehet, hogy egy-két múltban történő dologra, vagy személyre nem fog emlékezni. Ennek tudatában Sehun boldogan éli a mindennapjait, hátra hagyva azokat a szörnyű emlékeket, amiket a bolondok házában szerzett, így egy normális életet élhet, amilyet mindig is akart. De megérte ez neki? Ha a ficim felkeltette az érdeklődésed olvasd el! Jó olvasást kívánok~

Sehun egy 15 éves, depressziós fiú, aki nem látja az élet értelmét, és csak volt barát(nőjére nem tudom hogy írjam:/) Luhanra tud gondolni, akivel eléggé megromlott a kapcsolatuk a szakításuk után. Sehun hozzá állása az élethez cseppet sem változik, egészen addig, míg el nem tölt egy pár órát Baekhyun társaságában. Kapcsolatuk egészen jól alakul, amikor is betoppan Luhan, ezzel felborítva Sehun nagy nehezen rendbe tett életét, Baekhyunét pedig ezzel teljesen rommá döntve