18+-os tartalom várható, így mindenki csak saját felelőségre olvassa

Lia és Norbi minden évben kitörő örömmel várják amerikai barátaikat, Coopert, Dextert, Taliát és Sethet. A hat fiatal szinte hagyományként együtt töltik az egész nyarat itt, Magyarországon. De idén valahogy minden megváltozik, szerelmek szövődnek, még mélyebb barátságok, de ugyanakkor viták, veszekedések is. Vajon ezúttal is megoldanak mindent együtt?

Szerinted létezik fiú-lány barátság? Meg tudod fékezni érzéseid? Nos,ha nem,akkor nem te vagy az egyetlen. Elizabeth Anderson egész kiskora óta ismeri Marcus és Martinus Gunnarsent,de vajon többek-e,mint barátok? A két srác egyszerre szeret bele a lányba,amivel egy nehéz döntés elé állítják őt. Vajon kivel éli le életét,szül neki gyermeket és házasodik össze? Minden jog fenntartva! 10K /2019.01.13/🥰

~Mért csináltad ezt magaddal?-kérdezte aggódva~ ~Szeretlek-mondtam majd megcsókoltam~

Heni most kezdi a gimit. Hazugságok, barátok, emberek akik csak látszólag a barátaid, felfoghatatlan, hamis, elnyomott érzések...vajon képes ezzel megküzdeni és önmagát adni mindenben??

Az az érzés mikor kinn ülsz a strandon, a szél cirógatja a arcod,a nap sugarai szépen sütik a hajad. Nézed ahogy boldogan strandolnak a többiek, és rá jössz hogy te nem mehetsz be mert vigyáznod kell a haverok cuccaira.... Hát igen ez volnék én, Abigél. Egy egyszerű tini lány, aki a strandon ül a cuccok mellett mint egy igazi idióta. Azt kell tudni rólam hogy, a rajzolás az életem. Ha egy lehetőséget is elhalasztok amikor rajzolhatnék, megőrülök. Szóval visszatérve rám, 17 éves , szőkés barna hajú lány vagyok, zöld szemmel ellátva. Igaz néha extrém hülyén érzem magam, ez a szitu is ilyen. De ahogy itt ülök most is egy rajzomon gondolkodom, és azon ha megérkezem vissza haza, mi vár rám. Mert hogy, a szüleim éppen válófélben vannak, apám lehet, sőt inkább biztos hogy el fog költözni. Amíg viszont nem, addig folyton veszekednek anyával, már megőrülök tőlük. Ezért inkább elvállalom az hogy vigyázok bárki holmilyára, és akkor talán megúszom a mai veszekedés. Tisza füreden lakom, egy hugommal (Anasztáziával,10 éves). Nagyon szeretem mert ha én vagyok szomorú a szüleink miatt, ő vígasztal, ha pedig fordítva akkor én őt. Így szoros a kötelék. Bár van amikor anya ránk se ismer , mert fogyatékos államotban talál ránk mikor éppen a párnákkal hadonászunk, mint aki nem tudja hol van. Sokszor vágyódtam már el különböző szép helyekre ilyen a Balaton környéke is. De az apám egy reménytelen alak, semmire nem lehetett rá venni hogyha kirándulásról volt szó. De a gondolatomból kizökentett a legjobb barátom, Zsani.

Az óra csendben zajlott. De hát ez mind szép és jó volt addig amig egy cetlit nem csúsztatott a kezem alá. Ez állt benne: Martinus vagyok. Téged hogy hívnak? Martinusra néztem de nem szóltam semmit, csak vissza adtam neki a papírt üresen. - Szóval nem akarsz beszélgetni. - mondta halkan. Rá néztem aztán vissza fordultam és könyvemet kezdtem el bújni.