"-Kelly, hidd el nekem nem véletlenül vagyok melletted bármiről is legyen szó, nem szeretném hogy bajod essen. Szeretlek téged!- Ebben a pillanatban megfogta a kezem, és úgy éreztem teljesen nyugodt vagyok, már nem voltam ideges. Néztem a szemébe, és akaratom ellenére szóltam hozzá immár nyugodt hangon. -Én is szeretlek!- Ő nem szólt semmit, nekem elegendő volt a válaszom utáni kacér mosolya, ami meggyőző és őszinte volt, ez volt az eddigiek között a legelcsábítóbb mosoly. Eközben egyre jobban szorított magához a derekamon fektetett kezével, a fejét megdöntötte és picit megnyalta a szája szélét, ott már tudtam hogy megakar csókolni, ezért én is így tettem."