-Anya! Mondtam már,hogy nem kell senki, hogy vigyázzon rám, 16 éves vagyok az ég szerelmére! Itthon hagyhatsz egyedül egy pár órára. - kiabáltam le az emeletről. -Tudom kicsim, hogy nagy vagy de jobban örülnék neki, hogyha lenne veled valaki amíg nem vagyok itthon, és Harryt különben is ismered hiszen rengeteget vigyázott rád amikor kisebb voltál. - mondta anya majd bejött a szobábama, és megkért,hogy húzzam fel a cipzárt a ruháján. Csöngettek. - Légyszíves nyisd ki az ajtót mert még össze kell pakolnom a táskámat. - mondta anya. Puffogva lementem a lépcsőn és oda futottam a bejárati ajtóhoz. Kinyitottam az ajtót és akkor megpillantottam Harryt. De ez nem ugyanaz a Harry volt akire emlékeztem, hanem egy magas, smaragd zöld szemű, barna göndör hajú, irtó dögös férfi. 18+- as részekkel

Azt akarom, hogy ő legyen nekem az első... Azt akarom, hogy ő legyen az egyetlen... Az én mindenem! ~ nem gondoltam, hogy a 18. Szülinapom az esőben elázva fogom tölteni. És nem gondoltam, hogy életem egyik legrosszabb éjszakáján találkozok a legédesebb férféviel akit valaha is láttam... a neve Nick és azt mondja gondoskodni akar rólam, azt mondja soha többé nem leszek egyedül. Úgy kezel mint egy hercegnőt, mint egy kislányt akit megmentett a hidegtől. ~ !!! Néhol trágár szavak és erősen +18- as részek!!!!!!

"- Nem mehetsz el Apuci úgy is megtalál! - Kötve hiszem. És Apuci? Komolyan? Ennél betegebb nevet ki sem találhatnál magadnak. - téptem fel a bejárati ajtót. - Nem engedem, hogy elmenj! Hozzám tartozol! Csak az enyém vagy királylány! Az alávetettem vagy!" #21 in Fanfiction 2017. 09. 15 #19 in Fanfiction 2017. 09. 21 #17 in Fanfiction 2017. 09. 28. #22 in Fanfiction 2018. 01. 24 #1 in GraysonDolan 2018. 05. 11

Csak egy szemtanú voltam. Rosszkor voltam rossz helyen. Ezután a maffia foglya lettem, és az Ő tulajdona. warning! A történetben gyakran előfordulhatnak trágár kifejezések, erőszakos jelenetek, felnőtt tartalmak. Mindeki csak saját felelősségre olvassa! A történet átírás alatt!

Sziasztok~ A nevem Stephanie Price, tizenhét éves vagyok. Az életem maga a káosz. Ma hat éve, tizenegy éves koromban halt meg édesanyám. Nagyon szerettem vele lenni. Mindent együtt csináltunk. Ezért volt ez számomra óriási veszteség akkor. Szüleim elváltak, de mielőtt anyu meghalt volna, hozzáment egy olasz férfihoz, akit a nyaralásunk alatt ismert meg, és aki az idegenvezetőnk volt. Roman a neve, és nem szereti a spagettit. Ez volt ez első dolog, amit anya megkérdezett tőle. Nem tudom igazán, milyen kapcsolatban álltak, sosem beszéltünk róla. Két éve voltak házasok, amikor anya meghalt. Annyit tudok, hogy veszekedtek, emiatt megutáltam Roman-t. A mai napom pedig a legrosszabb volt.