tenshi_chan93
- Reads 973
- Votes 126
- Parts 7
ïœïœïœ ïŒȘïœïœïœïœ Ă ïŒïœïœïŒčïœïœïœïœïœ
|LĂ©tezik az, hogy valaki belĂ©p egy ajtĂłn, vagy beszĂĄll egy autĂłba, Ă©s amikor meglĂĄtjuk, amikor elĆször talĂĄlkozik pillantĂĄsunk az övĂ©vel, azonnal tudjuk, Ć az? LĂ©tezik az, hogy egyetlen pillanat sorĂĄn olyan mĂ©rtĂ©kƱ Ă©s mĂ©lysĂ©gƱ Ă©rzelmek halmozĂłdnak fel bennĂŒnk, mint amire egĂ©sz addigi Ă©letĂŒnk sorĂĄn nem volt pĂ©lda? Behunyom a szemem, visszagondolok erre a pillanatra, Ă©s emlĂ©kezem. Arra, ami ekkor törtĂ©nt. Mi hatalmasodott el rajtam? Mi okozta az Ă©rzĂ©st, ami egyetlen pillanat alatt beleköltözött elmĂ©mbe, s vĂ©gĂ©rvĂ©nyesen felkavarta addig jĂłzannak vĂ©lt mƱködĂ©sĂ©t? TalĂĄn az ösztön. TalĂĄn a viszonzĂĄs csodĂĄlatos Ă©rzĂ©kelĂ©se. Mert pontosan Ășgy nĂ©zett rĂĄm, akkor, elĆször, mint ahogyan szerettem volna, hogy rĂĄm nĂ©zzen. Ahogyan csak az nĂ©z a mĂĄsikra, aki pontosan azt Ă©li ĂĄt, amit akkor, azokban a pillanatokban Ă©n is ĂĄtĂ©ltem. De miĂ©rt baj az, hogy Ăgy Ă©reztem? MiĂ©rt baj az, hogy belĂ© szerettem?
Csak egy baj volt... hogy hamarosan meghalok.|
- befejezett!
- minden jog fenntartva!!