-Te őrült vagy!-kiáltott rá kislányos hangon. A virág ekkor már a földön hevert, pedig az előbb még ott lebegetta vöröshajú lány tenyere felett most pedigmintha halott lenne úgy hevert a földön. A húga lassan távolodott otthagyva őt teljesen egyedül. -Nem vagy őrült-szólalt meg egy tapig feketét viselő fiú-csak azért mondja ment nem tudilyet,ő átlagos. -Köszönöm!-hangzott a válasz miközben gazája a könnyeivel köszködött. -Perselus vagyok.-nyújtotta a lány felé a kezét. -Én Lili.-mondta ekkor már sírva. Perselus ekkor lehajolt és fölvett egy ahhoz hasonló virásot mina ami előbb Lili kezében volt, majd elkezdte lebegteni a tenyere feltt. -Te meg honnan tudsz ilyet?-kérdezte olyan meglepetséggel a hangjában amilyat Perselus eddig még senkiében nem hallott. -Miaz nem láttál még síró lányt?-kérdezte ismét Lili már majdnem könnyek nélkül. -De,dehogynem csak.. -Csak? Nemérdekes de a kérdésemre még mindig nem válaszoltál honnan tudsz ilyet? -Varázslóvagyok-Lili szemei ekkor elkerekedtek és most már a meglepettség tükröződött az arcán-Te pedig egy boszorkány. -Hogy mi?-kérdeszte olyan tudatlan őszinteséggel hogy Perselus ismét nem tudott válaszolni csak állt a tisztáson és nézte Lilit akinek ismét egy könnycsepp haladt le az arcán.