🔞 FIGYELEM ‼️ ERŐSEN FELNŐTT TARTALOM ‼️🔞 A sötétség nem mindig kívülről jön. Néha belülről ragad el. És ha a lelked láncra verik, megtanulod, hogy ne a kulcsot keresd, hanem azt, aki a láncot tartja. Naia Evernight mindent maga mögött hagyott. Egy új élet reményében fut - de valaki hamarabb találja meg, mint a biztonság. Theodore Black bukkan fel. Ő a csendes vihar, az a férfi, aki nem kérdez, csak elvesz. De a szemeibenm nemcsak sötétség, hanem valami mélyebb, fájóbb rejlik - valami, ami túl ismerős Naiának. Amit Naia börtönnek hitt, az lassan menedékké válik. Amit Theonak el kellett volna pusztítania, az kezd mindennél fontosabb lenni számára. Két sebzett lélek. Egy végzetes vonzalom. És láncok, amelyek talán nem is fogva tartanak - csak összekötnek. De mi történik, ha az áldozat megtanulja élvezni a láncokat? És mi lesz, ha a ragadozó megtanul félni attól, akit megszelídített?

Emily a jégen és a való életben is nagyon határozott. Kisgyermek kora óta műkorcsolyázik, ebben teljesedik ki igazán, ezért talán annyira nem is illik bele családjának egyhangú mindennapjaiba. Ikertestvére Emma, teljesen más. Nem sportol de nyitott mindenre, és van valamilye ami húgának sosem volt eddig. Egy fiú, akit szeret. Legalábbis eddig azt hitte. Emma egy hokimeccs után várja a barátját, amikor látja húgát, és ezt az alkalmat kihasználva be is mutatja egymásnak őket. Innen dominószerűen omlik össze az ikrek erős és őszinte kapcsolata, a családi béke és az életük. Na de minden rosszban van valami jó, nem igaz? A történet a szerző fantáziájának szüleménye, nem könyvből merített ötlet, a valósággal való bárminemű egyezés a véletlen műve. Jó olvasást! ❤️

Hárman voltunk legjobb barátok. Az egyikük összetörte a szívem, a másik pedig próbálja összeragasztani a darabokat. Az egyikkel tökéletesek voltunk együtt. Egymás sebeit hordoztuk és ha kellett a tűzbe is besétáltunk a másik miatt. Ő volt az én kicseszett 911-em. A mindenem. Egy álom volt, amiből sosem akartam felébredni. A másikkal pedig totálisan egymás ellentétei vagyunk és nem bírjuk elviselni a másikat egy óránál tovább.

A❦ Nem tudom mit tegyek, vagy hová menjek. Beférkőzött az agyamba, fel forgatta az érzéseimet, és mindezt szándékosan. Nem tudom, mit érezzek, vagy gondoljak, utálom azt az érzést amit kelt bennem. Teljesen kifacsart önmagamból, más embert csinált belőlem. Megalázott, kihasznált, becsapott, és bántott. Leperegnek róla a szavaim, mikor könyörgöm, hogy engedjen el. Nem ereszt. És én nem tudom levenni róla a tekintetem, főleg akkor nem, amikor a teste az enyémhez simul. Azt kérem tőle, hogy maradjon távol tőlem, de nem tudok hazudni neki, és magamnak sem. Azt akarom, hogy jöjjön közelebb, faljon fel, és soha ne eresszen. Ezért gyűlölöm. N♤ Gyűlölöm őt, azt akarom, hogy szenvedjen. Hogy érezze azt a fájdalmat, amit én. Ezt akarom. Akarni akarom. De a szavaim össze ütköznek a tetteimmel. Fájdalmat akarok okozni neki, de nem megy. A szemei, az ajkai, az illata, a mozdulatai, a teste, teljesen elveszi a józan eszemet. Elbűvöl a mosolya. Kifordít önmagamból. Felemészt az érzés, amit kelt bennem. Hallgatok, és várok. Gyűlölnöm kellene, de nem tudom. Ahogy rám néz, a vággyal és haraggal kevert vegyes tekintetével, elfeledteti velem mindazt, amiért magamnál tartom. Fel akarom falni, azt akarom hogy az enyém legyen. Helyre akarom hozni a törött szárnyait, meg akarom gyógyítani a sebzett lelkét, úgy ahogy ő gyógyítja meg az enyém, pedig nem is tudja...