-Seggfej- mondtam azzal megjelent az az idegesítő fél mosoly az arcán ami mindíg ott van ha beszólok neki. -Meglátjuk Hercegnő. - mondta majd közelebb jött. Trágár beszéd riadó!!! 2018.12.01 #1.romantika 2019.03.08 #1.gyűlölet

"-Basszus-néztem fel rá.-Miért csinálod ezt? -Mit?-mosolygott rám aranyosan. -Ezt-tártam szét a karjaimat.-Miért segítesz ennyit? -Mert fontos vagy nekem-mondta a szemembe nézve és egy kissé közelebb hajolt hozzám.-Mert nem bírom elviselni ha nem vagy boldog. A szívem eszeveszett tempóba kezdett kalimpálni a mellkasomban, a szám kiszáradt és a gyomromban egy egész állatkert kelt életre. Megszakította a szemkontaktust és levezette a tekintetét a számra. Benedvesítette az ajkait, amik aztán szét nyíltak. Nyeltem egyet. Basszus ha most megcsókol én esküszöm elájulok." ~Kezdés: 2017.04.03. ~Minden szerzői jog fenntartva!

(Eredeti cím: A döntés) Mind olvastunk már rossz fiú - szende jó kislány történetet melynek során a lány szerelmével „megjavítja" a fiút aztán boldogan élnek míg meg nem hallnak. De mi van akkor ha ez esetben a lány a rossz és a szőke herceget valóban egy nemesi származású fiú testesíti meg? Caroline, a múltja elől menekült a lázadó, nem törődöm életbe és esetéit a „LYUK" néven ismert szórakozóhelyen tölti. Legnagyobb vágya csírájában elfojtani régi énjét mely időről időre előtör belőle különösen mikor a város „kis hercegeként" ismert fiúval, Joseph-el tölti idejét. Viszont soha nem gondolta volna hogy pont kicsapongó magatartása fogja egyszer egy érdek házasságba vezetni. Carolin-t az élet sorsdöntő választás elé állítja. Vagy független élet és igaz szerelem vagy a szülei sorsa. Vajon hogy dönt Caroline? Van egyáltalán olyan hogy „jó" válasz? És miképp jön a képbe Joseph aki többet tud Caroline-ról és eltitkolt énjéről mint azt bárki gondolná?

Depi, vagdosás, szerelem, zűrzaval, boldogság, szomorúság, csalódás...minden lesz itt. Csak olvass bele. Van igazság alapja

„De, ami fontosabb- szedtem össze erőimet és egy percre megembereltem a könnyeimet- Nem lesz már kit szeretnem, mert a szeretet számomra te voltál és te vagy." Olyanok vagyunk, mint a lufik, melyeket a szél magával ragad és ide-oda sodor. Hisz mi is éppen így táncolunk az élet és a halál határán.

Emily megismerkedik mostohabátyjával, aki eleinte kissé tartózkodó, aztán végül egészen jól összekovácsolódnak. Talán túlságosan jól...

„Az óceán veszélyes, és az ott dúló vihar rettenetes. De ez az apró akadály nem elegendő ok parton maradni." Fanfiction a 2015-2016-os Shawnról.

"- Megőrültél? - kérdeztem zakatoló szívvel abba a gyönyörűen kék szempárba pillantva. - Dehogy - mosolygott, és ismét közelebb lépett hozzám, így a távolság közöttünk egy fél lépésre csökkent. A közelsége és az illata teljesen megbabonázott, eszemben sem volt eltávolodni tőle. Megcirógatta az arcom, majd a kezét a derekamra helyezve maga felé kezdett húzni, egészen addig, amíg az orrunk össze nem ért. - Barátnőd van - suttogtam, pedig én magam is meg szerettem volna róla feledkezni. - Vele kellene lenned. - Nem olyannal akarom tölteni az év utolsó pillanatait, akibe nem vagyok szerelmes. A válasz mellbevágóan hatott rám, mégsem volt időm gondolkozni rajta. Én már rég elvesztem a szeme kékjében, amikor a kinti zajok elképesztően felerősödtek. - Három, kettő, egy! - hallatszott a visszaszámlálás az utcáról. És ekkor, a nagy petárdadurrogás közepette, egy határozott mozdulattal magához húzott és megcsókolt. Tőle kaptam az év utolsó, egyben első csókját."