Hermione a nagyteremben egyenest a Griffendél asztalához csörtetett. A diákok nyugodtan ettek-ittak, beszélgettek, nevetgéltek, csak ő volt nagyon feldúlt. A tanári asztalnál ülők elmélyülten beszélgettek. Dumbledore McGalagony professzorral tervezgette a külföldi diákok elszállásolását, a kis Flitwick meg az új sötét varázslatok kivédése tanárnak magyarázott a Roxfort történelméről. Hermione összehúzott szemöldökkel figyelte, ahogy Loki a szájához emeli tökleves kupáját, belekortyol, aztán megpróbálja diszkréten visszaköpni az egészet. /*/ - Ugye, ugye, csinos kis pálya, nem igaz? Sajnos idén nem láthatsz egy kviddicsmeccset sem, pedig nagyon izgalmasak szoktak lenni! Izgalmasabbak, mint a világbajnokságok! - Jól hangzik- vont vállat unottan Loki. - De miért is nem láthatok idén meccset? - Hát mert nem lesz- felelte Hagrid. Loki nagyot sóhajtott. Nehezebb lesz ezzel a melákkal higgadtan beszélgetni, mint gondolta. - Jó, de miért nem lesz? - Majd meglátod- válaszolt az óriás titokzatosan. - Mikor? - kérdezgette tovább Loki. - Nem tudom. Majd Dumbledore mindent elmond. A tanárok már tudnak valamit, de csak pár nap múlva árulnak el minden részletet mindenkinek. Jön majd Caramel és Barty Kupor is. - Caramel? Az valami midgardi édesség? - vonta össze a szemöldökét Loki. Ha jól emlékezett, a fagylalt, amit az Abszol úton evett (Mordon volt olyan kedves és meghívta egy gombócra) karamella ízű volt. Hagrid megállt, hogy hasát fogva, könnyeit törölgetve nevethessen. - Caramel? Ugyan már! - legyintett kacagva. - Cornelius Caramel a mágiaügyi miniszter! - Oh- értette meg a helyzetet Loki. Elvigyorodott: az a fickó már nem mossa le magáról a Karamella nevet.

Rónay György fordításában A gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt szóló mese A KIS HERCEG a második világháborúban életét vesztett, ma már klasszikusnak számító francia író remekműve. Története úgy indul, mint minden Saint-Exupéry-regény, egy repülőkalanddal, de ezúttal a bonyodalom nem a valóságban, hanem a költői képzelet világában folytatódik. Egy kisfiú jelenik meg a szerencsétlenül járt pilóta mellett a Szahara magányában, egy kisfiú egy másik bolygóról. S vele együtt feltündököl egy másik világ is, amelynek embersége, tisztasága, szépsége sajnos már csak a költészetben létezik. És Saint-Exupéry úgy beszéli el kis hercege történetét a maga icipici bolygóján, hogy mindnyájan fájdalmasan megáhítjuk azt az igazabb bolygót, és szívünkbe zárjuk az emberségében nagy kis herceget. A világszerte ismert, megrendítően szép mesét az író eredeti rajzai díszítik

Sofia Toroshvili már éppen lemondani készült volna élete álmáról, hogy artista lehessen, amikor minden várakozása ellenére felveszik New York egyik leghíresebb cirkuszához, az Il Capitanóhoz. Érkezése felkavarja a társulat addig békés életét, hiszen ő az egykori artistalegenda, Zviad Toroshvili lánya, aki tizenkét évvel ezelőtt vesztette életét egy félresikerült mutatvány közben. Sofi apja nyomdokaiba lép, és sikerrel veszi az akadályokat, amelyeket a cirkusz világa állít elé, de hamar rá kell jönnie, hogy a pompás díszletek mögött egy sötét, titkokkal teli valóság lapul. Vajon miért kezeli őt kitüntetett figyelemmel a társulat igazgatója, Angelo Marcelli? És mi is történt pontosan tizenkét évvel ezelőtt azon a végzetes estén?

Amélia egy céltudatos, ambíciózus lány. Mindig csak a tökéletességre törekszik: tökéletes külső, tökéletes jegyek a suliban, tökéletes baráti kör, tökéletes életmód... Egyszerre túl sok mindenre vágyik... Túlságosan is sok mindenre, és egyszer csak minden kicsúszik az irányításából. Lelkileg teljesen szétesik. Újra és újra. Ekkor találkozik egy bizonyos Effi nevű szervezettel. Ez most nem pszichológussal való találkák sokasága lesz. A természetes vörös loboncú nővel ugyanis bizarr vízióiban fut össze. És bizony a titokzatos Effi segít neki talpra állni, majd elviszi őt egy olyan intézetbe, ahova pont az ilyen zavaros elméjű, Améliához hasonló szerzeteket gyűjtik. A lány azonban nem érti, hogy az itt élőknek hogyan válik egyszer csak hihetetlenül rövid idő alatt olyan tökéletesen boldoggá és kiegyensúlyozottá az élete. Ha ide csak a kiválasztott, szeretetre méltó lények lelke juthat be, akkor miért itt találkozik a visszataszító, de mégis szokatlanul vonzó természetű Dominikkal? Vajon az intézmény tényleg az, aminek látszik? Vagy csak egy aljas átverés? És ki Effi? Mit akar tőle? A lány ezekre a kérdésekre próbál válaszokat találni, miközben hátborzongató kalandokat él át e hatalmas, képzeletbeli épület vaskos falai között, és ez idő alatt rá kell jönnie, hogy hol is húzódik a határ az álom és a valóság között a tökéletesnek tűnő úton... ____________________________________ :: A TÖRTÉNET ÉS A SZEREPLŐK CSUPÁN A KÉPZELET SZÜLEMÉNYEI, VISZONT HA EGY KICSIT IS BELEGONDOLSZ E TÖRTÉNET SZITUÁCIÓIBA, AKKOR LEHET, HOGY SOK ESETBEN MAGADRA ISMERSZ. E KÖNYV EGY TÜKÖR AZ ELTÉVELYEDETTEK SZÁMÁRA :: :: A TÖRTÉNETBEN ELŐFORDULHATNAK TRÁGÁR KIFEJEZÉSEK:: :: ©MINDEN JOG FENNTARTVA :: :: KEZDÉS :: 2019. 04. 11.

Itt minden hülyeséget megtalálsz.Csak saját felelőségre.Ha érdekel olvass bele,remélem tetszeni fog.:D

Sokan azt hiszik a csillagok kis gázgömbök amik messze tőlünk a Galaxisban lebegnek. Ám ez nem igaz. Ezek a gömbök a régen meghalt és Csillagként újjászületett mágikus lények lelkének egy darabjai. Néha egy-egy lélekdarab lehullik az égből, hogy felruházzon valakit régi gazdájának erejével. Noss az én esetem más volt. Csillagnak születtem, mégis boszorkány képességeim vannak, s egy részemben démon vér csörgedezik. A nevem Luna Petron. A szüleim Dylen Petron, egy Árnylény és Crysta Cormeum egy kiválasztott Csillag.