Sziasztok. Hollie vagyok,Hollie Parker.Sok mindenen mentem keresztül,rengetegen piszkáltak kiközösítettek és hasonlók. Majd eköltöztünk.Egy jobb helyre,hogy új barátokat,embereket ismerjek meg.... De nem így történt.Sosem tudhatod kiben bízhatsz meg igazán,nem tudhatod.Mindig légy óvatos,és jobb ha előítéletes vagy.Ha nem szipmatikus az illető,hagyjad a francba,persze lehet,hogy a végén öribarik lesztek vagy,hogy hívják...DE!Ennek az eséllye 1 az 1.000.000-hoz... De én..... Én ebbe a hibába beleestem.Azt hittem szeret,azt hittem bízhatok benne és Ő más,más mint a többi,de tévedtem....Ő is ugyan olyan,mint a többi. Marcus Gunnarsen tönkrebaszta az életemet!

Az óra csendben zajlott. De hát ez mind szép és jó volt addig amig egy cetlit nem csúsztatott a kezem alá. Ez állt benne: Martinus vagyok. Téged hogy hívnak? Martinusra néztem de nem szóltam semmit, csak vissza adtam neki a papírt üresen. - Szóval nem akarsz beszélgetni. - mondta halkan. Rá néztem aztán vissza fordultam és könyvemet kezdtem el bújni.