Say egy nagyon jó tanuló, intelligens lány... VOLT. Svájcban élt a szüleivel, de az ősei Amerikába kényszerítették. Elvesztette a barátait, mindenét. Say bosszút akart állni a szüleinek, mert tönkre tették az életét. Rossz lány lett. Egy flegma, beképzelt lány, aki minden bűnözésben, buliban és balhéban benne van. Nem tud angolul, de hamar megérteti magát... FŐLEG A FIÚKKAL.

Az egész azzal kezdődött, hogy a legjobb barátnőm az éjszaka közepén kiugrasztott az ágyból, azzal az okkal, hogy menjek el érte az Angels of God nevű bárba. Mondhatom sok kedvem volt elmenni, de mégsem hagyhattam ott hisz totál részeg volt. Így hát fogtam magam és elindultam a kinti mínuszokban, mivel kocsim nem volt és a taxit sem engedhettem meg magamnak. Miközben nekilódultam az útnak azt hittem, hogy ez az este is olyan lesz, mint a többi. A részeg barátnőmet haza cipelem vagy jobb esetben, ha maradt nála pénz, amit nem költött el piára, akkor fogok egy taxit, ami majd haza furikáz minket. Viszont azon az éjszakán, amikor beléptem az Angels of Godba, megváltozott valami az életemben. Helyesbítek. Minden megváltozott. ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ Figyelem! A történet csúnya szavakat tartalmaz és eltér a való élettől. Minden jog fenntartva!

A "csak barátokból" lesznek a legnagyobb szerelmek. Ashley Parker érdekes módon, de megtalálta a szerelmet. Azt hitte ez után minden könnyebb lesz. Tévedett. Csak ezek után kezdtek bonyolódni a dolgok. [Cole Sprouse]

-Szeretlek! -Ja persze!-akkor nem csalt volna meg-miért hinnék neked a történtek után?-éreztem ahogy egy könnycsepp végig csordul az arcomon. -Ne..ne sírj-lesimította az arcomról a könnycseppet-sa..sajnálom én csak... -Csak egy kibebaszott híresség vagy én meg nem tudom, hogy mit gondoltam-ere lehajtottam a fejem és gúnyosan elnevettem magam-te..és..én tudodmit haggyuk! Na csá!-éreztem, hogy valaki megfogja a csuklóm. -Nem nem haggyuk ennyibe! #8 2016. 2018.07.16 #6 2016. 2018.07.21 #4 2016. 2018.08.10

"Reménnyel telve, szinte vágyakozva nézett rám, amitől jól eső borzongás futott végig az egész testemen. Még közelebb lépett, majd egyik kezét lassan felemelve végigsimított az arcomon, majd megállapodott rajta. Átadtam magamat a megnyugtató érzésnek, és a fejemet kicsit megdöntve belesimult az arcom a tenyerébe. Jól hallhatóan felsóhajtott, ami egy kicsit visszarántott a valóságba. - Nem tehetjük ezt Cameron. - suttogtam lemondóan, és próbáltam elhúzódni tőle, de Ő nem engedte. Az fejemet még mindig tartotta, ám most a másik kezét felemelve két keze közé fogta az arcomat. - Mags, ne csináld ezt. Hiszen az előbb vallottad be, hogy nem vagyok közömbös számodra. Egyáltalán nem. - jelent meg a csibészes mosolya az arcán, ami megdobogtatta a szívemet. - Mindez mit sem számít. - ráztam a fejemet. - Már hogy ne számítana? - kérdezte felkiáltva. - Csak ez az, ami számít. - egyre közelebb hajolt felém. - Semmi más. - suttogta az ajkaimra, amitől pedig teljesen elvesztem. - Sofia. - adtam hangot aggodalmamnak, mire csak megrázta a fejét. - Nem számít. - és amint ezt kimondta, abban a pillanatban lecsapott az ajkaimra."

Cameron Dallas Fanfiction

Vele éreztél már olyat mint velem?-végigsimította a karomat amitől jóleső borzongás járta át a testem. -Mii...hát persze...még többet is-éreztem, hogy elpirulok. -Hazudsz-mondta azzal a sármos mosolyával. Egyre jobban közeledett felém. -Cam nekem barátom van-mondtam miközben hátráltam. -Akit nagyon unsz-mondta és teljesen neki szorított a pultnak.

- Azt hittem, a rosszfiúk nem lesznek szerelmesek. - Én is. - Ő csak bajt csinál, nem szerelmet.