Cathlyn Los Angeles-be költözik, hogy azt csinalja amit szeretne és amihez ért. Azonban végül csak egy szar állást talál. A legjobb barátnője ráveszi keressen egy fotós állást. Végul Cathlyn követi álmait és munkát vállal fotósként egy igazán jó csapatnál, a Magconnál....A többit majd megtudjátok. Kellemes olvasást

" - Elmegyünk - mondtam ki, erre mindketten rám néztek Cam hálásan mosolygott, míg Hunter dühösen meredt rám. " És innentől nem volt megállás, elkezdődött a lökött életem a Magconnal...ha érdekel tarts velem. Egy Magconos fanfiction. Teljes mértékben kitalált. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást?

Sziasztok! Egy új történetet hoztam nektek ,biztosan sokan vagytok akik már olvasgattak tőlem itt Wattpadon. Ez a történet egy folytatás lesz az I have a dream könyvnek , de a főszereplők itt Luca és Kristóf lesz a két nagy gyerek . Nem fog nagyon össze függni a két történet de sokkal jobb lenne ha először elolvasnátok a másikat mert megjelenek szereplők akiket nem biztos ,hogy tudni fogtok kik ők. Milyen ha egy híres focistának vagy a barátnője? Milyen érzés ,hogy csak a karrier után vagy te fontos ? Tarthat sokáig egy tini szerelem ? Rá alapozhassuk az egész életünket erre a szerelemre ? Ha kíváncsi vagy Luca és Kristóf történetere tarts velem !

Tordai Zoé vagyok.16 éves . Most megyek 10 dikbe ,de sajnos már nem itt kezdem ,hanem Pesten .Itt kell hadjam a két legjobb barátnőmet Ráhelt és Adriennt .Romániában éltem mostanáig ugyanis apukám állást kapott Budapesten. Az egész család követte . Új hely ,új emberek ,új suli ,beilleszkedés és szerelem. De egy valami ami nem változik .... Kiderül ha velem tartasz .

"- Megőrültél? - kérdeztem zakatoló szívvel abba a gyönyörűen kék szempárba pillantva. - Dehogy - mosolygott, és ismét közelebb lépett hozzám, így a távolság közöttünk egy fél lépésre csökkent. A közelsége és az illata teljesen megbabonázott, eszemben sem volt eltávolodni tőle. Megcirógatta az arcom, majd a kezét a derekamra helyezve maga felé kezdett húzni, egészen addig, amíg az orrunk össze nem ért. - Barátnőd van - suttogtam, pedig én magam is meg szerettem volna róla feledkezni. - Vele kellene lenned. - Nem olyannal akarom tölteni az év utolsó pillanatait, akibe nem vagyok szerelmes. A válasz mellbevágóan hatott rám, mégsem volt időm gondolkozni rajta. Én már rég elvesztem a szeme kékjében, amikor a kinti zajok elképesztően felerősödtek. - Három, kettő, egy! - hallatszott a visszaszámlálás az utcáról. És ekkor, a nagy petárdadurrogás közepette, egy határozott mozdulattal magához húzott és megcsókolt. Tőle kaptam az év utolsó, egyben első csókját."