"- A régiek azt mondják, hogy jobb ha nem ütjük bele az orrunkat olyan dolgokba, amik rajtunk kívül állnak. Zhao tiszt, mondd szerinted mennyiben különböznek tőlünk a dixingrenek? - Éreznek fájdalmat, boldogságot, szomorúságot, gyönyört, mint mi. Mindegy, hogy ember, szellem vagy dixingren ugyanannyi jogunk van az élethez. Shen Wei, ah Shen Wei. Akárhányszor találkozunk mindig úgy érzem, mintha lenne köztünk valami kapcsolat... Mintha találkoztunk volna már." "- Nem érdekel, mit hisztek róla! Lehet, hogy ő Hei Pao Shi, lehet, hogy egyharmad szellem, egyharmad isten, meg egyharmad dixingren, de nem halhatatlan és ha ti nem mentek segíteni neki, akkor megyek én! - Nem mehetsz, csak úgy ki! - Egy valamit elfelejtesz, Ma Gui testvér... A saját koromban én vagyok az Őrző. Egy csapat szellem meg se kottyan nekem!" "- Kő, nem öreg, de már megkopott. Víz, nem hideg, de már megfagyott. Test, nem született, de már halott. Lélek, nem megégett, de már átalakult. - Visszhangzik a semmiből a saját hangom, emlékek ezrei, zöld ruha, egy fekete macska, istenek háborúja, két ártatlan szellemgyerek, és én... a hegy és az isten, én Kunlun...." Helló emberek eddig is eljutottunk. Egy kis Guardianfic nektek, mert Guardian nélkül nincs élet. Na, már most, aki olvassa Lilyéket tudja miért, de én most kinevezem magaménak a 70-es számú buborékot, mert ahogy Priest mester mondta: "némelyek bizarr világok voltak, másokban ismerős töredékek villantak fel... Zhao Yunlan inkább az utóbbit részesítette előnyben. (...) az irreális világokban Shen Wei mindig mellette volt különböző identitásokban, és elkísérte egy életen át." Úgyhogy Yunlan tőlem meg is kapja ezt, összemosom a novellát és a webdrámát, itt mindenki megtalálja, amit szeretne a Guardiannal kapcsolatban. Figyelmeztetések: BL (fiúxfiú), Au (alternatív világ), trágár beszéd, és a biztonság kedvéért 18+ Egy szó,

A regényt két barátnő írta Daemi néven. 2022 áprilisában érkezett a novellából készített élőszereplős sorozat KinnPorsche The Series címmel. A regény nem saját tulajdonom, én is csak fordítom, így előfordulhatnak eltérések és pontatlanságok az eredetivel szemben. Semmilyen anyagi hasznom nem származik belőle, mindössze saját magam részére kezdtem bele. xxx [...] „Gyere velem." „Hová megyünk?" „Sok mindenről kell beszélnünk." Mondta egyenesen a szemembe nézve, miközben kezei a zsebében pihentek. „Nem akarok." Mondtam és elindultam vissza a bárba, a szívem továbbra is hevesen vert. Megragadta a karom. Megfordultam és ismét a szemeibe néztem. „Engedj el!" Kirántottam a karom szorításából és meglöktem. Hátrált pár lépést. Az emberei, akik távol álltak tőlünk most mind odasiettek. Láttam a testtartásukat, így megragadtam egy darab törött fát tegnapról, amit a bár mögött tároltunk. Megütöttem, aki kész volt megtámadni engem. Kinn nem bírta tovább tétlenül nézni, ahogy emberei sorra terülnek el a földön. Megakartam ütni őt is, de elkapta a csuklómat és szorosan tartotta a levegőben. Rúgásra emeltem a lábam, de kitért előle. Nem adtam fel és a szabad kezemmel ütöttem tovább. Ismét könnyedén ragadta meg csuklómat, átfordított és immár a hátam mögött keresztbe font karokkal a falnak lökött. Miért ügyesebb ma? „Engedj el!" Felé fordítottam a fejem. Kezével a hajamba markolt, közelebb hajolt, mintha megakarna csókolni. „Édes, azért vagyok itt, hogy tárgyaljak veled." Arca olyan közel volt az enyémhez, hogy éreztem meleg leheletét bőrömön. „De én nem akarok." Mondtam, miközben próbáltam elkerülni az egyre közeledő arcot. „Azt hittem jobban megy majd. Nehezen adod magad, mi?" Mondta nevetve. Úgy tűnik teljesen alábecsül engem. [...]

Dean élete gyökeresen meg fog változni, mikor egy hullócsillag másképp ér földet, mint a többi... "Oh, te Mindenható Valaki! Adj egy jelet... adj egy jelet, hogy jó helyen járok!" 10# in destiel ---> 2018. 05. 23 💞☄ 4# in destiel ---> 2018. 06. 01 💞☄ 2# in destiel ---> 2018. 06. 24 💞☄ 1# in destiel ---> 2018. 06. 26 💞☄ 16# in Odaát ---> 2018. 07. 03 💞☄ 2# in destiel ---> 2018. 10. 06 💞☄ 1# in Supernatural ---> 2019. 08. 24 💞☄

- Anya? - fordult hátra a fiú mire én teljesen letaglóztam. Ott állt előttem teljes életnagyságban ő. Egy másik kisfiú szorongatta a lábát. De miért hívta őt a fiú anyának? - Lan Zhan... A - Ling! Gyere ide! - kiáltotta mire a fiú odaszaladt hozzá és mellécsapódva neztek engem.

- Wei Ying! - hallom meg a mély, szelíd hangját. Homalyos minden, de a hangját tisztán hallom. - Lan Zhan... - a hangom halk és rekedt. Már már elhaló. Érzem, ahogy a kezét óvatosan rám teszi majd egy gyengéd csókot nyom a homlokomra. - Ne félj! Kihozlak ebből a pokolból, igérem.