Mondanám hogy kezdem az elejétől,de ennek a történetnek sajnos nincsen eleje.Vagy ha van is,én nem tudom,hogy hol kezdődik.Szóval mi lenne hogyha az eleje helyett inkább a tényeket mondanám el?Igen így jó lesz.Szóval tizenhat éves vagyok és van egy bátyám aki annak ellenére hogy hamarosan betölti a tizenkilencedik életévét még mindig szörnyen komolytalan.Most végzős és még teljesen bizonytalan a jövőjével kapcsolatban.Amit nem is értek hiszen a legjobb barátjának Shane-nek már teljes elképzelése van a további életével kapcsolatban.Shane.Úgy látszik gyorsan a lényegre tértem.Lassan tizenkét éve a bátyám barátja.Mindig együtt lógnak.Pontosabban mindig nálunk lógnak.És hát mondhatni mára már teljesen megszoktam a jelenlétét.Legalábbis azt hittem. Első a romantikus kategóriában 2017.szept.23.👅🤘🏿❤️

A nevem Ashley Roberts. Most fejeztem be a gimnáziumot Washingtonban. A legjobb barátnőmmel, Annával elhatároztuk, hogy Londonban tanulunk tovább, a Cambridge-i egyetemen, ugyanazon a szakon...és sikerült! Mindkettőnket felvettek, holnap költözünk egy albérletbe Londonba. Hát nem csodálatos? Viszont egy probléma van: még sosem volt barátom, pedig már 18 éves vagyok. Anna mindig azzal bíztat, hogy majd az egyetemen megtalálom a nagy Ő-t. De mi történik, ha nem az egyetemre jár, sokkal idősebb is és egy híres színész is egyben? Totális katasztrófa... "- Mik a terveid, most hogy ideköltöztél? - Még nem tudom, egyelőre szeretném befejezni az egyetemet és dolgozni, aztán majd meglátjuk, mit hoz az élet - válaszoltam. - Befejezni az egyetemet? - nézett rám gyanakodva. - Igen, most kezdem. - Megkérdezhetem hány éves vagy? - 18. - 18? - kérdezte hitetlenül. - Igen. Miért? - Nem értettem a reakcióját. - Semmi, csak egy kicsit meglepett. Idősebbnek gondoltalak. - Te hány éves vagy, Tom? - kérdeztem. Láttam, hogy megfeszülnek az izmai. - 38 - felelte." Sziasztok! Ez életem legelső írása, ezért mindenféle építő kritikát és véleményt elfogadok.

Minden kiderül a történetben

Egy zombik uralta világ. A városok falai megvédik az embereket, és megőrzik a modern kór csodáit. Ám a zombik teljesen elszabadúltak, és a túlélés reménye egyre csak fogy. Én egy speciálisan kiképzett gyerek sereg tagja vagyok. A csapatommal megannyi nehézség után, ránk hárul a feladat hogy ezt a veszedelmet véglek megfékezzük. De egy olyan világba csöppenünk, amire nem voltunk felkészűlve.

"-Sikerült bemutatkoznod. -dünnyögtem, de csak azt értem el, hogy nevetni kezdjen. -Ó igen, nem mindennap találkozik az ember ilyen csodás emberekkel, mint én. -mondta büszkén." "-Biztos nincs gáz? Nem tudom mi ütött belém, egyszerűen csak... -kezdett bele. -Csak ne beszéljünk róla, jó? -sütöttem le a szemem. -Legalább annyira tehetek róla én is, mint te. -vontam meg a vállam. -Majd beszélünk, szia. -mosolyogtam rá erőltetetten."