Merilla-dc
Josh-t elmegyógyintézetbe zárták évekkel ezelőtt egy gyilkosság miatt, amit állítólag ő követett el, de mivel senkivel sem hajlandó kommunikálni, így az illetékesek csak feltételezésekbe bocsátkoznak - túl sok volt az egybeesés: nem beszél, agresszív, neurodivergens. A múltjára nem azonnal derül fény, csak adagolja az olvasó felé a gondolatain és az álmain keresztül.
Sikerül megszöknie, és egy szerencsétlen baleset folytán találkozik Lisa-val, aki szintén menekül, pedig éppen elérte karrierje csúcsát. Kettejük találkozása pedig nem a csillagokban, hanem a pokolban íródott...
Vibe:
Tizenhét évesen belekiáltottam egy üres szobába,
egy üres vászon elé, hogy legyőzzem a gonosz erőit.
Aztán a következő tíz évben megfizettem az árát:
autoimmun betegséggel, testi kínokkal, pszichózissal.
Ahogy telt az idő, rájöttem, hogy nincsenek igazi győztesek,
és nincsenek igazi vesztesek ebben a testi-lelki háborúban.
Csak áldozatok vannak, és akik tanulnak belőle.
Nem Dávid és Góliát harca volt ez, hanem egy inga,
ami örökké leng a sötétség és a fény között.
És minél erősebben ragyogott a fény, annál sötétebb árnyékot vetett.
Soha nem volt igazi csata ez, amit meg kellett nyernem,
hanem egy örök tánc.
És mint minden táncban: minél merevebb lettem, annál nehezebb volt.
Minél inkább átkoztam ügyetlen lépteimet, annál jobban beleragadtam.
De ahogy öregedtem, megtanultam lazítani.
Megtanultam engedni, és a tánc könnyebb lett.
Ez az örök tánc választja el az embert
az angyaloktól, a démonoktól, az istenektől.
És nem szabad elfelejtenem, nem szabad elfelejtenünk:
hogy mi emberek vagyunk.
(részlet: Ren - Hi Ren)