Ez a történet egy bizarr kérdésből indult ki, mégis szép végeredményre jutott. A kérdés: mi lenne, ha a szokásos álmainkból való felébredéshez hasonlóan, az emberi életünkből is felébredhetnénk, rádöbbenve, hogy a tényleges valóságban sokkal nagyobb, okosabb és nemesebb lények vagyunk, mint a megszokott mindennapi éberségünkben? Az eredmény: Ozirisz - egy természet adta isten, egy istenadta természetben. Pontosabban egy evolúció útján létrejött félisten, egy furcsa, földönkívüli vadvilágban. Ozirisz fő tulajdonságai, hogy akkora, mint egy világítótorony, és elméjének hihetetlen erejével képes egész világokat teremteni, a hibernációs időszakainak álmaiban. A "könyv" fő hibája pedig, hogy nem igazán van cselekménye. Ez a rövid iromány leginkább talán a sci-fi "hard science fiction" alműfajába tartozik, mivel a lehetetlent a lehető legnagyobb tudományos hihetőséggel próbálja előadni. Ismerteti egy elgondolkodtató, fiktív életforma minden lényegi, emberfeletti tulajdonságát, nyolc tömör részben, ámde a vége SZÓ SZERINT egy világnyi elképzelni valót hagy az olvasóra. Régóta tervezek írni egy második részt (melynek nagyjáboli tartalma talán már az eddigiekből is kitalálható), de még nem találtam meg a motivációt. Egy nap talán meglesz a Földön zajló folytatás, az majd igazi, elegáns sztorivá fogja kikerekíteni. Addigis kívánok kellemes ismerkedést Ozirisszal! :) (A borítón használt festmény készítője: http://abiogenisis.deviantart.com/)

Egy másik világ. Egy távoli galaxis. Egy furcsa történet. Főhősünk elképesztő erőt birtokol, melyre egyre többen szemet vetnek. Mindenkinek szüksége lenne rá, neki persze méginkább hiszen egy egész gyorsan fejlődő elnyomó birodalmat kéne megállítania. Természetesen sokan segítségére lesznek. Nem lesz egyedül. De ez nem jelenti a biztos győzelmet.

Két űrhajós... Két nemzet... Két fekete szemgolyó... Egy bolygó... és egy cél: túlélni