Isabel Martinez vagyok, 18 éves, Mexikóban élek a családommal. Papá meghalt, mikor 6 éves voltam, a húgom Victoria még megsem született, nem ismerhette édesapánkat. Miután befejeztem a gimit, dolgozni kezdtem itt Acapulcoban. Förtelmes volt, de rám talált a szerencse. Egyik ebédszünetben, miközben a fülemben lógott a fülhallgató, táncolni kezdtem a zenére. Fel sem tűnt, hogy mindenki engem néz, fel is vettek videóra, másnap már írt egy koncertszervező hapsi, hogy nem-e dolgoznék nekik háttértáncosként, egyből mondtam hogy igen. Így történt tehát, hogy a sors összehozott Alvaro Solerral, igen-igen a Sofiás Alvaro Solerral. Isa vagyok, és ez az én történetem.