[BL] A történet a távoli jövőben játszódik. Dwight tizenkilenc éves perfectus fiú, akinek teljesen felfordul az élete, amikor a Rendszer férjéül választja az alacsonyabb társadalmi rétegből származó Raint, akivel a Párválasztó teszt alapján száz százalékosan összeillenek - a fiúk azonban nem igazán érzik maguk között a kémiát. A különös házasságot a környezetük több tagja is elítéli, köztük Rain bátyja, a város rossz hírű körzetében élő Caleb, aki az első pillanattól fogva nem hajlandó elfogadni a Rendszer döntését, azonban az erős ellenszenve mögött lehet több is meghúzódik, mint amit a felszínen sejteni lehet. Avagy szövevényes dráma sok rejtéllyel, hatalmi játszmákkal és persze boys' love-val, néhol meghintve egy kis/nagy adag angst-tal. Nyomokban azért humort is tartalmaz! ;) ⚠️ Figyelmeztetések, jellemzők: ⚠️ ○ A sztori meglehetősen könnyedén, tinisen indul, de ez ne tévesszen meg benneteket, mert később elég komoly, érzelmileg felkavaró témákat is érint. ○ A történetben többször megjelenik obszcén beszéd, fizikai erőszak, bántalmazás, illetve a szereplők közül többen is a szürke sávban mozognak. Ha ezek után sem riasztottalak el, akkor jó szórakozást kívánok és szeretettel várom a véleményedet!

Lady Athor Jamestone-nak fogalma sincs arról, hogy mi történik körülötte. Csak arról, hogy hozzá kell mennie a bátyja legjobb barátjához, Warwick herceghez. A körülmények? Ismeretlen. A herceg? Sötét, de a maga ijesztő módján szívdöglesztő. A múltja? Kérdéses. A közös jövőjük? Szintén megkérdőjelezhető, hisz a herceg arrogáns, kegyetlen néha már-már gonosz, és valamit titkol. Hogy Athor kiderítse, mi is az a titok nadrágot húz, haját sapka alá rejti és megszületik Arthur James, a herceg és testőrsége új apródja, miközben II. György ellen valami készül. És ki tudja? Lehet, hogy a herceg mégsem olyan, mint azt Athor gondolta? Hisz mind tudjuk: Nem minden arany, ami fénylik, de a kőszív azért kétségbe vonható.

[BL] Szerelmi történet a harmadik világháború sújtotta Magyarországon. Ádám és Szili gyerekkoruk óta legjobb barátok. Átlagos fiatalokként élik mindennapjaikat, élvezik gondtalan életük minden pillanatát. Mi történik azonban, ha az egyik fiúról kiderül, hogy homoszexuális, a másik viszont ezt nem bírja elfogadni? Kibírja ezt a terhet a barátságuk? Ennek tetejében pedig kitörőben a harmadik világháború, mely váratlanul és kegyetlenül tör be az életükbe, örökre megváltoztatva mindkettőjüket. A történet ugyan "háborús", de elsősorban az érzelmi oldaláról közelíti meg a témát. Emellett tartalmaz egy-két obszcénebb párbeszédet is, de nem hangsúlyosan. Kérlek, ha olvastad és tetszett, akkor jutalmazz meg a véleményeddel vagy legalább egy szavazattal. :) Köszönöm szépen! Amit érdemes lehet még tudni a történetről, hogy egy ajándékozós kihívásra írtam 2013-ban. Az alábbi kívánság alapján dolgoztam, de igen csak a saját szájízemre alakítottam a kérést: "2019-ben járunk. Európában radikális megmozdulások történnek. Száz évvel az első világháborút lezáró békeszerződések után az akkori központi hatalmak és szövetségeseik követelik vissza az elvesztett területeiket. Harmadik világháború típusú, apokaliptikus, nacionalizmussal fűtött ki-kicsoda-mellé-áll-a-harcban és mély érzelmek. Utóbbit azért említettem meg, mert az író akár egy reménytelen szerelmet is ábrázolhat a háború lángjai között, legyen az hetero vagy slash"

A few months ago, I bought a mug with gold gilt. On sale. Not a gift either nor because of an occasion to remember by it. Just plain, pretty mug for 15PLN. I drank my coffee from it since. I spat loose tea leaves into it. It never felt particularly significant. An ordinary object. Only when I lost it, I realised its true value. I sat comfortably at my desk one evening. Looking at my phone, I reached to take my song-text notebook. Trivial situation. My clumsy fingers were unable to avoid the mug. They allowed it to topple over, to slip from the desktop. Even though I did not see the split-second occurrence, I felt the pressure of unease. My head painted the trajectory of the fall on its own, the shattering, spillage. The loss. For a millisecond I still had hope, that I would be able to catch the mug, that I would be able to avoid what was about to happen. But I knew I was headed for failure. I don't have any superpowers. I only scalded my fingers. I looked at the mug's new shape for a long while, at the shattered pieces. At the spilling liquid. Our adventure came to an end. Irrevocably. I won't be drinking coffee from it anymore, nor spit tea leaves into it. Well. I shouldn't be sad, it was just a regular mug, just like thousands of others. I grew to like it, it kept me company throughout hundreds of warm drinks. I lost it. I hate this feeling the most. In the moment when I am losing something, I stop in my tracks, I hold my breath. It is always a very intense moment. A short one, but one that gives me the tight unpleasant feeling in my stomach. The feeling of loss is always accompanied by hope. Silly and naïve. Making me believe so strongly, that I can make it. That I will still be able to catch the mug mid-flight. When the feeling is entering the body, crawling into me I realise, how important it was to me. Whether it's Nivan or a stupid mug with gold gilt.

Adrian sikeres építész, aki középső gyerekként mindig is kétségbeesetten igyekezett bizonyítani. Apja halála után, a családi céget vezeti, arra törekedve, hogy a nyomába érjen, van felesége, gyereke, szép háza, talán már csak egy kutya hiányzik a nagykönyvben megírt idillhez... Csakhogy Adrian hiába győzte meg magát, hogy elégedett az életével, ha a felesége nem az, és egy hirtelen döntésével mindent megváltoztat. Még szerencse, hogy David, a legjobb barátja továbbra is csendes bizonyossággal mellette áll, miközben illúzióromboló igazságokat tud meg, és újra felfedezi azt, amit nem tudott elég mélyre temetni.