[ THE CLAN: X ] Time for a break from HyungWonho and time to let Showki shine! Hope you enjoy reading this new fic and sorry being so slow!! This is part 1 of the ShowKi series. Do look forward to the next one!

If God decided that he will die, then take me with Him ShowKi fanfic

Where Shownu finds a white cat when it's raining heavily. He takes the white cat in, not knowing that the white cat can be a human. ___________________________ I really hope that you will like his fanfic. I noticed that there aren't many Showki fanfics, so I decided to write one :D Remember that English is not my first language, so there are going to be grammatical mistakes.

As I lay there enjoying the view of the clear glass top ceiling , where the stars shine bright like there's no tomorrow I hear soft breathing from the love of my life. I smile looking at Kihyun sleeping soundly like the little hamster he is, I wish I could wake up to this every morning, hear his constant nagging and cuddling with him in bed but with our circumstances I feel like its impossible yet having him next to me like right now is enough to keep me happy. I kiss him on the forehead which accidentally woke him up, his eyes slightly open enough to look at me "Hyung what's going on?" I laugh at his cute reaction. I gave him another peck on the lips and pull him closer to me "Kiki everything is fine, as long as that you stay by my side, baby" A/N - If you ever feel like it, drop a comment, I love reading them, it makes my day. So do comment on my story. Tq & have a nice day ♥️ Thank for: 20.1K reads - 14/10/2020

/JungKook ff./ "-Úgy érzem, hogy két teljesen különböző ember vagyok a maszkomban és az alatt. És már nem tudom eldönteni, hogy melyik arc tartozik valóban is hozzám." "Ahhoz, hogy másokat szeress, előbb magadat kell elfogadnod." YoonAh mindig is tisztában volt ezzel, mégsem volt képes elfogadni azt, amit látott. Bármikor megpillantotta magát a tükörben, egy ronda krumpli nézett vissza rá. Egy ronda, kiütéses krumpli. Aztán rátalált a sminkek csodás világára és ezzel egy olyan kiskapura, ami segítségével ő maga is lehetett szép. De amit egy alapozóval annyira el tudott fedni az arcán, azzal még nem tudta rendbe tenni az évek alatt tönkretett önképét és szívét.

Alexandre Chateaubriande egy fényes jövő előtt álló balett táncos. Vagy legalábbis ezt reméli mindenki, de egyenlőre csak egy művészeti iskola növendéke. Hogy elérje céljait keményen dolgozik, nem foglalkozik a barátokkal, bőven elég neki a legjobb barátnője, Nadine társasága, és más hobbija sincs csak a tánc. Szerelem? Szóba se jöhet. Aztán jött Raphael Navarro... (A +18 csak pár későbbi fejezetre érvényes) /A borító justKamisama munkája köszönet érte!/

"-Doktornő... maga szerint mi a valóság? A nő figyelmesen fürkészte a betege arcát. A fiú állta a pillantását, és mielőtt a másik bármit is mondhatott volna, meg is válaszolta a saját kérdését. - szerintem a valóság az, amiről elhisszük, hogy igazi. Az a mi valóságunk. Lehet, hogy csak a miénk... de a számunkra az az egyetlen." Cassy egy átlagos, tizenhét éves fiú, nem átlagos múlttal, amit talán már el is felejtett. Amikor azonban egy kellemetlen incidens után furcsa dolgok kezdenek történni vele, és körülötte, rákényszerül, hogy olyan ajtókat nyisson fel az elméjében, amiket legszívesebben örökre befalazna. Vagy talán az ajtók maguktól nyílnak ki? Hol végződik a valóság, és hol kezdődik a képzelet? Testet ölthet-e valami, amire sokat gondolunk, és létezhet-e valaki, akit csak mi látunk? Vajon csapdába eshetünk... a saját fejünkben?

Messziről figyelni azt az embert, akit születése óta kötelességed megvédeni, és egyengetni az életét nem is annyira nehéz... De mi van akkor, ha képtelen vagy tovább nézni (érezni) a szenvedését, és "leszállsz a felhők közül", hogy emberként segíts tovább neki? Elfogad vagy megijed tőled, esetleg tartózkodik? És a fontos... Kész vagy feláldozni a lelked érte?

"Egy elérhetetlen, mégis szerethető személy volt ő. Te voltál az. Jeon JeongGuk."