~ A Parázs című történet folytatása ~ Zoé Delamouche megbékélni látszott múltjával, ám az emlékek nagyobb erővel térnek vissza hozzá, mint azt el bírná viselni. Ryan jelenléte könnyít rajta valamelyest, de a rémálmokat még ő sem tudja elkergetni. Úgy tűnik, az egyetlen megoldást az jelenti, ha a lány elszakad Alaszkától, ám ez egyáltalán nem könnyű egy olyan kazamatánnak, mint Zoé. Talán most először még a tűz ereje sem tudja megmenteni őt a félelmeitől és a világ kegyetlenségétől. #9-Fantasy

Osztozni egy otthonon az első főiskolai évben, kicsit más lesz, mint azt ahogy Autumn és Luke gondolta. A történet fordított! Az eredetit itt találjátok: www.wattpad.com/story/9794481-when-we-collide-luke-hemmings

Volt egyszer egy kislány... Egy gyönyörű, aranyfürtökkel rendelkező csöppség. Na EZ voltam én. A szüleim büszkén álltak mellettem a tanulmányi eredményeim miatt, hogy jó gyerek voltam, ilyesmik. De minden megváltozott akkor, amikor 14 éves lettem. Rossz társaságba keveredtem, befestettem a hajam feketére, és depressziós lettem. Elvesztettem a bátyámat. Ez volt az első fájdalom ami ahhoz vezetett, hogy ilyenné váltam. Alkoholista lett, aztán elkezdett cigizni, majd a drog rabjává vált. Jó kis kombináció, nem? Még így is... ott voltunk neki. Bármiben számíthatott volna ránk, de Ő inkább a kábítószereknél lelte meg az örömét. Tisztában volt vele, hogy ez így nincs rendben, változtatni kéne de nem bírta abbahagyni. Ez lett belőle... ami az én pusztulásomhoz vezetett. Akkoriban nem igazán értettem, hogy miért nem lehet abbahagyni? Csak leteszed és kész. Később rájöttem az igazságra. Ugyanarra a helytelen útra tévedtem, amelyet a bátyám is megjárt. Elkezdtem inni. Cigizni. Drogozni. Tudtam, hogy nem kéne, de nem bírtam leállni. Az akaraterőm elszállt és csak a boldogságot jelentő tárgyak maradtak. Éreztem, hogy egyedül maradok, mindenki szép lassan kilépett az életemből. Emiatt még jobban magamba fordultam, és minden csak tovább rosszabbodott. Gyengültem. Testileg, és lelkileg is. Egyszerűen tönkretettem magam. Ennek pedig az lett a következménye, hogy 2015. október 29-én meghaltam.

-Tudod, néha olyan jó lenne akár egy nap egy állat lenni-mondta a felhőket bámulva-ha madár lennék akkor mindenhova elmehetnék repülve. Én csak csendben hallgattam, hogy mit mond. Nem volt mit mondanom neki, így nem is akartam megszólalni. -De néha napján azért lennék mondjuk róka is-mondta, majd rám nézett csillogó szemekkel.

„A nevem Megara Hill. És meggyilkoltam egy embert. Nem érzek bűntudatot, pedig tudom hogy kéne. Nem is vagyok olyan mint mások, sőt közel sem vagyok átlagos." Megara szociopata. Ez még nem hivatalos diagnózis, de mindenki tisztában van vele. Nem érez megbánást, sem empátiát, nem kötődik érzelmileg más emberekhez. Ennek ellenére még élt a remény a családjában, hogy a lánynak normális élete lehet. Egy nap azonban megöl egy embert, és a gyilkosság egy olyan részét ébreszti fel, amit egészen eddig mélyen elnyomtak benne. Ezek után nincs megállás számára: újabb és újabb áldozatokat szed, így viszont lassan két tűz közé kerül: egyik oldalon a rendőrség nyomoz utána, a másikon pedig családját kell megtévesztenie, és eljátszania, hogy ő még ugyanaz a lány, akinek ismerték.

Szinte minden lány vágyik egy jóképű, vagány, menő srácra, aki veszélyes és vonzó. Szóval igazi rosszfiú. Tudjátok olyan, aki bármire képes, bármilyen csajt megkaphatna, ő mégis csak minket akar. Nos, nekem teljesült a vágyam. Kifogtam a világ legveszélyesebb rosszfiúját. A neve, Lucifer. Igen, pont ő, akire gondolsz. Hogy sikerült? Elmesélem. Figyelem! Könnyed sztori, senki ne vegye komolyan! :D Borító by _simple_stupid_

Néha még az ördög is vágyik egy kis szeretetre, ezért kiszemel magának egy lányt, lehetőleg olyat, aki magányos, félénk és titkon olyan rosszfiúkról álmodik, mint én. A nevem Lucifer és megtaláltam a nekem való lányt. Minden egész jól ment, amíg majdnem belehalt abba, hogy érintkezett az erőmmel. Sose akartam neki ártani, így jobbnak láttam, ha szakítok vele, még mielőtt tényleg nem okozom a vesztét. Ő másképp gondolta, és behajtott egy arkangyali tartozást, így most vele együtt csücsülök egy középiskolai padban. Bevallom pokolian hiányzott, szóval annyira nem is bánom a dolgot. Szerintem kezd megint minden sínen lenni közöttünk. Jah, ezt hittem, míg fel nem tűnt, egy démoni exem a suliban. Már előre félek az elkövetkezőktől.