- Nem tudsz rajtam segíteni Clifford!- Mondom elhaló hangon és könnyeim kicsordulnak oly sok idő elteltével először. - Csak engedd meg, hogy elvigyelek innen!- Lép közelebb, majd fejem megemeli és letörli a könnyeim.

18+ Életem legszebb napjai voltak amit Luke-al és a gyerekeimmel töltöttem és töltök

Pusztai Kamilla, a vidéken töltött gimnáziumi évek után visszatér a fővárosba, hogy unokatestvéreivel, Liával és Dalmával megkezdjék egyetemi tanulmányaikat. A sok vita, rohanás és veszekedés üldözte el Kamillát vidékre a nagyanyjához, így naivan azt hiszi, hogy minden lecsillapodott, így a nyugodt életet itt is folytathatja. Ez egészen egy buliig áll fent, ahol a sors közbeszól és ismételten találkozik egy bizonyos személlyel, aki miatt részben elhúzott. Minden megkavarodik megint, de hiányzott ez bárkinek is?? //Előzménytörténet: A kamera mögött//

Amiben egy lány megmenti egy elveszett fiú életét egy félreküldött üzenettel. :)) | befejezett |

"Karjait a derekam köré kulcsolva a testéhez láncolt. Ajkaival a nyakamra bukott, miközben ujjaival a csípőmbe mart. - Elegem van belőled, érted? Elmosolyodtam, hagytam, hogy a lágy esti szellő kifújja a szememből a hajtincseket. Mérges voltam és elkeseredett, de ő mellettem volt. Halkan felkuncogtam és ujjaimat az övére simítva hagytam, hogy édes ajkaival tovább csókolgasson. - Értem - susogtam lehunyt szemekkel. - Nekem is elegem van belőled. " Első szabály: Tartsd magad távol a bajtól. Második szabály: Kerüld el a fiúkat. Harmadik szabály: Szegd meg az előző kettőt. Abigail Gilbert élete ebben a ritmusban telt, szülei óvószavaira gondolván tartotta is magát ezekhez, ám az élet nem egészen így tervezte el a sorsát. Mikor is egy matek óra alkalmával rajtakapják egy csaláson. A büntetése egyszerű: rendbe kell hoznia a pincében lejlő káoszt, amit a hosszú évek maguk mögött hagytak. Első hallásra nem is olyan rossz alku, de mikor belép a sötétkamrában, nem egészen találta magát egyedül. Egy fiú és egy gyilkosság teljesen felkavarja az ő és a gimnázium életét.

A fiú, aki belefulladt az érzelmeibe és már nem látta hol ér véget, a véget nem érő gyötrődés. Éveken át élt abban a tudatban, hogy valakinek ő volt a valaki. Hogy valaki számára fontos volt. Egy nap viszont megérezte, hogy már éveken keresztül egyedül volt. A lány, akit kényszerítettek egy szerepbe, olyan érzelmeket akartak rá erőszakolni, amik idegenek voltak számára. Letagadta őket és lassan elvesztette a fonalat. Már nem látta, hogy ki maradt számára. Úgy érezte, hogy egyedül volt. Egyedül érezték magukat, mégis egymásra találtak. Viszont ki gondolná a bársonyról, hogy megsebez?

"Sötét szemei ragyogó csillagként villantak fel. Hosszúkás ujjaival felszántotta szőke tincseit, melyek az esti napsugarak hatására arany glóriaként keretezték markáns arcát. Éles tekintetét rám vezette. Sötétvörös ajkait fogai közé csippentette. Átkozódva temette arcát a tenyereibe. - Miért nehezíted meg a dolgomat? Gúnyosan elmosolyodva, hátat fordítottam neki. Válaszra sem méltattam." Az élet egy csalafinta labirintus, nem tudhatod mikor ütközhetsz falba, sem azt, hogy melyik út vezet a kijárathoz. Grace a saját testén tapasztalta meg a fájdalom keserű ízért és a boldogság csendes bizsergését. Az egész kalamajka egy rosszul elsült vitából és magából Howl Rowlandból született. A jóképű, bunkó és kockáshasú Howl Rowlandból.

"- Megőrültél? - kérdeztem zakatoló szívvel abba a gyönyörűen kék szempárba pillantva. - Dehogy - mosolygott, és ismét közelebb lépett hozzám, így a távolság közöttünk egy fél lépésre csökkent. A közelsége és az illata teljesen megbabonázott, eszemben sem volt eltávolodni tőle. Megcirógatta az arcom, majd a kezét a derekamra helyezve maga felé kezdett húzni, egészen addig, amíg az orrunk össze nem ért. - Barátnőd van - suttogtam, pedig én magam is meg szerettem volna róla feledkezni. - Vele kellene lenned. - Nem olyannal akarom tölteni az év utolsó pillanatait, akibe nem vagyok szerelmes. A válasz mellbevágóan hatott rám, mégsem volt időm gondolkozni rajta. Én már rég elvesztem a szeme kékjében, amikor a kinti zajok elképesztően felerősödtek. - Három, kettő, egy! - hallatszott a visszaszámlálás az utcáról. És ekkor, a nagy petárdadurrogás közepette, egy határozott mozdulattal magához húzott és megcsókolt. Tőle kaptam az év utolsó, egyben első csókját."

"Kinyitja a száját, majd becsukja. Ezt megismétli még egyszer, majd elfordítja a pillantását rólam. Egy kis idő múlva ő is lerogy a földre. - Hát ezért jöttem el ide. Hogy nézzem, ahogy felkel a nap - mondja gúnyosan, de megadóan. - Úgy látszik ezért - felelem. - És te miért jöttél, Harcos? - néz rám. Nem tudom a választ, őt nézem és hallgatok. - Az a vicces, hogy közönséges ember és varázsló, mind ugyanolyan feleslegesek vagyunk most. Senki nem tehet semmit. Senki, kivéve egy valakit, akinek a kezében mindannyiunk sorsa van." ❇A történetben előforduló logikai és egyéb hibákért elnézést kérek, elég régen, 12 évesen kezdtem el írni❇