Hárman voltunk legjobb barátok. Az egyikük összetörte a szívem, a másik pedig próbálja összeragasztani a darabokat. Az egyikkel tökéletesek voltunk együtt. Egymás sebeit hordoztuk és ha kellett a tűzbe is besétáltunk a másik miatt. Ő volt az én kicseszett 911-em. A mindenem. Egy álom volt, amiből sosem akartam felébredni. A másikkal pedig totálisan egymás ellentétei vagyunk és nem bírjuk elviselni a másikat egy óránál tovább.

Melissa sosem bízott az emberekben. Mindig is félt attól, hogy ha valakit közel enged magához, akkor összetörik. Apja elől állandóan menekülnie kellett, de most már hivatalosan is 18 éves lett és így elköltözött a legjobb barátnőjéhez, azonban van egy bökkenő. A legjobb barátnője lakótársa, Chris. Tipikus napbarnított, barna szemű, szőke, menő srác, akiért lányok ezrei vannak oda. "- Engedj el különben sikítok- mondtam határozottan, miközben a falhoz préselt. - Nem fogsz. És tudod miért nem? Mert ebben a percben is azt kívánod, hogy bárcsak megcsókolnálak- mondta önelégült mosollyal. Miért van ott az a fránya gödröcske az arcán? Ha nem lenne ennyire helyes, már rég behúztam volna neki egyet."