Egon egy átlagos, önértékelési gondokkal küzdő srác. Nincs is evvel semmi baj, kúrálható. Viszont egyik nap a tévében bemondják a legjobb barátja halálát. Megölték. Egon összezuhan, de miközben a depresszióból próbál kievickélni, egyre több furcsa dolgot kezd észrevenni. Végül pedig rájön, hogy a gyilkos egy olyan ember, akit nagyon jól ismer. Túlságosan is jól... Vigyázat! Vér előfordulhat, főleg a harmadik rész után.

!Interaktív sztori! Te döntöd el, hogy mit teszel a következő pillanatban. 'A', 'B' és 'C' lehetőséged van, a történet pedig a választásod alapján mindig máshogy alakul. Eleinte csak egyszerű dolgokat döntesz el, aztán egyre bonyolultabb lesz, és már nem csak az eszed nyom a latba, hanem a jellemed is. Az alapsztori egy '7 days' nevű játékból inspirálódott. A lényege, hogy egy idegen helyen ébredsz, néhány emléktöredékkel, továbbá küzdesz a túlélésért, az emlékeidért és a kijutásért. Vigyázz, a rossz választások végzetesek! Ha viszont megtalálod az egyensúlyt a túlélési ösztön és az emberség között, akkor szabadon és élve elhagyhatod az "arénát". Sok szerencsét a jó döntésekhez!

"Kedves Élet! Tudom, hogy szeretem írni és olvasni a romantikus tündérmeséket, de ez még nem azt jelenti, hogy bele is szeretnék kerülni egybe. Szeretettel: egy sikertelen novella író" Diana egy 26 éves szingli írónő, aki álmai miatt ott hagyta az egyetemet, hogy romantikus tündérmeséket írhasson. Pontosan írhatna, ha éppen nem hánykolódna bármiféle hírnév nélkül már 5 éve. Egy nap mikor bánatában az öngyilkosságba menekül a menny kapuja helyett egy ágyban találja magát teljesen összezavarodva. A tükörbe nézve észreveszi, hogy ez nem az ő teste, sokkal inkább egy fiatal hercegnőé aki megjelenik egy könyvében is mint főgonosz. Ebben a pillanatban tör be az ajtón könnyek közt a gyönyörű szőke hajú és jószívű királylány, aki egyben a történet főszereplője, a tulajdon nővére. A történet szerint Emily akinek a testébe került halálosan szerelmes a szőke hercegbe aki viszont a rózsakertben a nővérével, Charlotte-val találkozik, és egymásba szeretnek. Emily még el se érte a felnőtt kort, de utálatos apja hozzáadja egy grófhoz, így teljes elszakítva szerelmétől, aki nővérével összeházasodik. Ezért Charlotte-t megakarja mérgezni, de viszont szószerint egy véletlen miatt ő issza meg a levét, így végül összetört érzéstelen szívvel hal meg. Diana egy ilyen romantikus drámába csöppen, mint a női főgonosza a történetnek, aki sorsa a halál lesz ígyis-úgyis. Diana megpróbál elvegyülni a történetben, hátha így ép bőrrel megússza, de ehelyett egyre nagyobb felfordulást csinál. Egészen addig jut, hogy ő találkozik véletlenül a rózsakertben a szőke herceggel, így fejetetejére forgatva az egész történetet. |Részek minden csütörtökön.~ ^^ Ha esetleg történne mégis valami akkor azt kiírom, ha pedig mégse, akkor valószínűleg meghaltam. *3*~♡ luv ya|

Ahogy sejteni lehet a verseimet írom le ide. Nem én vagyok József Attila örököse, de próbálok érdemeset alkotni.

Irina Miller egy átlagos lány. Legalábbis egészen addig ezt hitte magáról, amíg meg nem ismerte az új családját. Olyan dolgokat tud meg, amig fenekestül felforgatja az èletèt. Amiben sosem hitt, pont αz válik valósággá, és minden áron őt αkαrjα! Te mit tennél, ha α legrosszabb rémálmáíd egyszercsak valósággá válnának? A lánynak hamar rá kell jönnie, hogy akik α közelébe vannak, nem azok akiknek látszanak! "Amikor α mult, ismétli önmagát"

A Jégvidéken, a Nagy Földrész keleti felén, uralkodik egy család: a Wyvern. Sok más nemesi családhoz hasonlóan itt is meg van a rend. A férfiak mind tigrisek, a nők pedig énekesmadarak. Azonban van egy kivétel: Aysa. A lány se nem macska, se nem szarvas, de legfőképpen nem madár. Hanem róka. Az emberek épp ezért gyűlölik. Ha ez nem lenne elég, a lány még vak is. Egyedül a nagybátyja szereti őt, ezért fogadja fel unokahúga mellé a feltörekvő szellemű Tadeuszt, hogy védje meg a vak rókalányt. Azonban senki sem az, akinek látszik. Vajon Tadeusz meg tudja védeni az elátkozott rókát a saját apjától? Vagy csődöt mond a fiú, ahogy az egész életében tette? Elfeledett Entitások 1.

A Jégvidéken, a Nagy földrész keleti felén, uralkodik egy család: a Wyvern. Sok más nemesi családhoz hasonlóan itt is meg van a rend. A férfiak mind tigrisek, a nők pedig énekesmadarak. Azonban van egy kivétel: Gersey. A férfi se nem madár, se nem szarvas, de legfőképpen nem tigris. Hanem kígyó. Az emberek épp ezért gyűlölik. Testvérei tizennégy éves korában üldözik el végleg otthonából. Onnantól kezdődik a kígyó izgalmakkal teli, ugyanakkor tragikus élete. Rátalál a szerelem is, és sorsa egy ponton örökre összeforr unokahúga keserves életével. Az örökké őt kisértő kérdés így megválaszolásra kerülhet: miért nem mentette meg a lányt akkor? Vajon Gersey hogyan menti meg a szerelmét? És miért nem halt meg azon a bizonyos napon? Elfeledett Entitások 2.

Minden történet elkezdődik valahol. Az Entitásoké egy új világban. Egyszer nem volt semmi se, majd lett valami, a valami elpusztulásával pedig megalakult valami új. Ez a valami, pedig vérre szomjazik. Gyere vándor, ha van merszed, és fedezz fel egy világot, melyet egy végtelen mező alkot végtelen fűtengerrel, egy világot, melynek egét véres hamvak festik szürkére, egy világot, melyet szörnyű Entitások laknak. Azonban a végtelen szélén, más lényeket is felfedezhetsz, ha elég figyelmes vagy. Ez a könyv az Elfedetett Entitások sorozat előzménytörténete. Mintegy ezer évvel játszódik - a nagy része - A Róka átka előtt.

- TE LÁTSZ ENGEM! - ismételte elcsukló hangon. - Végre! - a hangja valahol a sírás és a nevetés között volt. - Végre valaki lát engem. - a szellemfiú térdre rogyott Lujza előtt és a kezébe temette az arcát." Ha látnád a holtakat, Te nem félnél? A házadban, az iskoládban, a metrón, mindenütt. Lehet, hogy inkább próbálnál tudomást sem venni róluk. Csakhogy az ember nem tudja örökké másnak tettetni magát, mint aki. Lujza sem tudja elkerülni végzetét. A sors pedig egy jóképű, felettébb szószátyár halott fiú alakjában érkezik.

-Tudod, néha olyan jó lenne akár egy nap egy állat lenni-mondta a felhőket bámulva-ha madár lennék akkor mindenhova elmehetnék repülve. Én csak csendben hallgattam, hogy mit mond. Nem volt mit mondanom neki, így nem is akartam megszólalni. -De néha napján azért lennék mondjuk róka is-mondta, majd rám nézett csillogó szemekkel.