- Azt hittem, a rosszfiúk nem lesznek szerelmesek. - Én is. - Ő csak bajt csinál, nem szerelmet.

Lia 17 éves és a szülei folyton üzleti úton vannak. Most is oda mennek, csak most sokkal hosszabb ideig, mint eddig. Ezért beszervezik lakótársként mellé a suli legmenőbb fiúját, akiért a suli majdnem összes lánya oda van. Dean Lockwoodot. - Miért tetted volna, ha nem ezért - kezdtem már egyre jobban nem érteni, hogy mi folyik itt. - Azért, mert szeretlek, Lia. - fordult vissza felém. A szeme csillogott. Mintha könnyezne. #1 tini ~ 2020.01.14. #1 ifjúságiirodalom ~ 2020.02.02. #1 badboy ~ 2020.02.10. #1 szeretet ~ 2020.03.10. #1 love ~ 2020.02.10. #1 romantika ~ 2020.02.25. #1 teen ~ 2020.03.16. #1 romantikus ~ 2020.04.08. #1 suli ~ 2020.04.20 #1 ifjúsági ~ 2020.04.20. #1 rosszfiú ~ 2020.04.20 #1 magyar ~ 2020.12.07.

Egy lány,aki most költözik Angliába és egy fiú,aki elvesztette önmagát.Van valami furcsa vonzódás köztük.Vajon kitartanak az érzéseik egymás iránt még akkor is,ha szét akarják őket választani? Részlet: -Kérlek akkor is szeress,ha nehézzé válik-mondta Brain könnyes szemmel.Sosem sír.Itt valami nem stimmel,de én túl vak voltam,ahhoz,hogy ezt észrevegyem. "Ha tudtam volna,hogy akkor beszélünk utoljára,akkor jobbat találok ki" Kezdés:2019.02.21♥

Mit tennétek a helyemben ha egyik napról a másikra minden megváltozna? Én kiakadtam. Elég durván. Édesanyám egyedül nevelt fel ezért örülnöm kellene, hogy végre újra rátalált a boldogság és szerelem. Viszont ez a kapcsolat rákényszerít engem, hogy az egész eddigi életem fenekestül felforduljon. A barátaim, az iskolám, az otthonom.. Mindent fel kell adnom, hiszen költözünk. Ha valaki ezt végiggondolja, akkor hamar rájön, hogy én vagyok ennek a történetnek az elszenvedője. A költözésünk előtt pár nappal a legjobb barátnőm elrángat egy buliba, ahol elég gyorsan végetér a jókedvünk egy neveletlen tuskó miatt, akit azzal a tudattal hagyok faképnél, hogy először és utoljára látom. Akkor még nem tudtam, hogy ennél jobban nem is tévedhettem volna nagyobbat mert ott, akkor kezdődött el csak igazán az én saját történetem. "A szívem szerelmes belé,az agyam utálja őt."

Avery Blue egy teljesen átlagos, tizenhét éves gimnazista, aki iskolába jár, néha lekési a buszt, leejti az ebédjét a menzán és szenved a tanórákon. Az ő neve még szerepel azon a bizonyos listán, amit egy ismeretlen ember szerekeszt az interneten. Ez a Szüzek Köre. Egy lista, amely tartalmazza a Washington High szűz lányainak neveit. Senki sem tudja hogyan, de a lista mindig frissül és mindig pontos. Samuel Jones pont a szöges ellentéte Averynek: szexi, népszerű és a lányok a karjaiba ugranak, elég csak megszólalnia. Egy házibuli alkalmával viszont születik egy alku. Adam, Sam egyik közeli barátja fogad a fiúval, hogy eltörli a Szüzek Körét a föld színéről azzal, hogy minél több lányt fektet meg a listáról. Az nyer, aki több lányt csábít az ágyába. A fiú részegen, vérbeli nőcsábászként belemegy a játékba. Sam viszont egyvalamire nem számít. Az pedig nem más, mint Avery Blue. (c) 2016. @PCStefany, Wattpad - befejezett.

Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de szerintem nincs annál észveszejtőbb, mint itt ülni a pláza vécéjén egy terhességi tesztel a kezedben, tizenhét évesen, úgy hogy előtted az élet de te attól félsz, hogy mindent elcsesztél, ráadásul azt sem tudod ki az apa, vagy hogy mikor estél teherbe....hát én velem pont ez az észveszejtő dolog történik éppen.

- Törődj bele, Hemmings.

" -Hogy hívtál? - húztam össze a szemöldökömet. - Cold.- ismételte meg egy mosoly kiséretében. - Miért hívsz így? - fontam keresztbe a karjaimat. - Mert olyan vagy, mint a hó. Hideg de gyönyörű."

Royce Princetonnak elváltak a szülei, így kénytelen az apjával irdatlan messze költözni eddigi otthonától. Nem akar barátokat, sem szerelmet, csak letudni az utolsó évét az új gimiben. Persze, ez közel sem lesz ennyire egyszerű. Zaylee Coen, Wyatt Rowen és persze Keaton Enoch nem csak, hogy ezt nem hagyják neki, de megváltoztatják az életét.

"- Megőrültél? - kérdeztem zakatoló szívvel abba a gyönyörűen kék szempárba pillantva. - Dehogy - mosolygott, és ismét közelebb lépett hozzám, így a távolság közöttünk egy fél lépésre csökkent. A közelsége és az illata teljesen megbabonázott, eszemben sem volt eltávolodni tőle. Megcirógatta az arcom, majd a kezét a derekamra helyezve maga felé kezdett húzni, egészen addig, amíg az orrunk össze nem ért. - Barátnőd van - suttogtam, pedig én magam is meg szerettem volna róla feledkezni. - Vele kellene lenned. - Nem olyannal akarom tölteni az év utolsó pillanatait, akibe nem vagyok szerelmes. A válasz mellbevágóan hatott rám, mégsem volt időm gondolkozni rajta. Én már rég elvesztem a szeme kékjében, amikor a kinti zajok elképesztően felerősödtek. - Három, kettő, egy! - hallatszott a visszaszámlálás az utcáról. És ekkor, a nagy petárdadurrogás közepette, egy határozott mozdulattal magához húzott és megcsókolt. Tőle kaptam az év utolsó, egyben első csókját."