- Mi történt velünk? - kérdeztem alig hallhatóan. - Felnőttünk Jess..

Flora Moon mindig, nagy kalandokra vágyott. Olyanokra, amiket kedvenc könyveiben olvasott. Ábrándozásai azonban egy nap, valósággá válnak, és hirtelen a lány egy kaland küszöbén köt ki, amiből már nem tud kiszállni. Annyi kérésem, van csak hogy ha tetszik valamelyik saját ötletem, és szeretnéd használni akkor kérd el, ne elvedd, :) a többit meg, privátban megtárgyaljuk.

-Tudod, néha olyan jó lenne akár egy nap egy állat lenni-mondta a felhőket bámulva-ha madár lennék akkor mindenhova elmehetnék repülve. Én csak csendben hallgattam, hogy mit mond. Nem volt mit mondanom neki, így nem is akartam megszólalni. -De néha napján azért lennék mondjuk róka is-mondta, majd rám nézett csillogó szemekkel.

Gwendolyn Collins az Oak Park Gimnázium történetének legfiatalabb diáktanács elnöke. Édesanyja halála után hozzászokott ahhoz, hogy az életét szigorú szabályok közé szorítsa, ezzel megfosztva önmagát az átlagos tizenévesek életétől. Nem csak a magánéletben, hanem az iskolában is igyekszik a maximumot nyújtani, és nem viseli el, ha valaki ellenszegül akaratának. Már csak egyvalaki áll ennek a tökéletességnek az útjába, az pedig nem más, mint a suli bajkeverője, Seth Harper.

A varázslók világában az iskolaváltás a megszokottnál nagyobb kihívással jár. Főleg ha: -később mész, mint a többiek -az Apád az új SVK tanár, amit egy elátkozott munkának tartanak -az Apád egy vérfarkas -az ikerbátyád nem más, mint Harry Potter -és szinte mindenki halottnak hisz téged, ezért nem mondhatod el ki is vagy valójában. Hanna Lily Potter Lupin élete pont annyira nem átlagos, mint a báttyáé. Családi háttere miatt tanulmányait nem a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképzőben kezdte meg, hanem az amerikai Ilvermornyban. Viszont most, hogy apja Remus Lupin a sötét varázslatok kivédése professzora lett a Roxfortban így Hanna is ott kezdi meg a harmadik évét. Minden jog J.K.Rowlingé.

Egy youtube videó ihletett meg és úgy éreztem muszáj megírnom az én változatomat, szóval íme: Marinette egy fogadóban dolgozik cselédként, ahol a fogadós befogadta szülei halála után. A napjai eseménytelenül, állandó munkával telnek. Amíg nem találkozik egy helyes idegennel a vízparton, ahová mosni ment. Adrien az ország jövendőbeli uralkodójának készül, de nem igazán élvezi a királyság birtoklásával járó javakat. Erre rátesz az édesapja, a király, aki távolságtartó vele szemben. Főleg mióta az édesanyja meghalt. De rámosolyog a boldogság, amint közelebbről megismerkedik a szemközti parton csetlő-botló szépséggel.

Ezer évvel később az emberiség tudásának nagy része már sehol sincs. Andromeda Noxas, Wlorre országának valaha volt legfiatalabb asztrofizikusa is azon munkálkodik, hogy újra felfedezze a régi ismereteket, és megalkossa az újabbakat. Csendes életét a laborban megzavarja, hogy gyámja és nagybátyja Cayen herceg báljára küldi, hogy megnyerje az ifjú dalia szívét. A fiatal lány nehéz szívvel hagyja ott az otthonát, a Loorentrophi Természettudományi Egyetemet. Egyre különösebb dolgok történnek. Andromeda még abban is kételkedni kezd, ki is ő valójában. A hőn szeretett racionalitás cserben hagyja, és kénytelen lesz olyasmiket is elhinni, amiket nem tud számokkal bizonyítani magának. Végre magyarázatot kaphat rá, ki ő, és miért érezte magát mindig kívülállónak, ám sötét és kegyetlen dolgok is útját állhatják a teleszkópja felé tartó csillagfénynek.

Legtöbbször feltett kérdések az életben: Miért? Mi lett volna, ha? Vannak e véletlenek, hiszel-e a sorsban? Hiszel-e Istenben, a Mennyországban vagy a pokolban...Blablabla. Mindig is utáltam az ilyen, és ehez hasonló kérdéseket. Aminek jönnie kell az jönni fog. Nincs sors, nincs véletlen, csak az élet, ami megy a saját megszokott ütemében. Mindig is ebben "hittem" ha lehet így fogalmazni. Ebben a "hitben" telt el életem 16 éve, aztán hopp, egy csapásra megváltozott a gondolkodási módom. Hinni kezdtem. Hogy miben?Azt még most sem tudom.De azt igen, hogy létezik valami.Valami csodás, valami földöntúli, amit senki és semmi nemismer.Hogy ezt ki, hogy nevezi?Az lényegtelen.Legyen ez sors, véletlen, Isten, vagy esetleg Buddha. Nem számít. A lényeg, hogy boldoggá tette az életemet.Mert ettől a földöntúli Valamitől (nevezzük mostmár így) megkaptam Őt.Most itt fekszünk a csillagos ég alatt, én csodálom a tavat, miközben édes csókokat lehel a testemre.Mindez felbecsülhetetlen és hihetetlen...Gondoltam én... De ez nem egy átlagos, romantikus történet. Ez a keserű valóság, mely a magasba repít, majd a földre taszít.

Itt a csodálatos utazásomat írnám le, és az élményeket, amiket az animék nyújtottak. Elég cringe-ül hangzik, nem? Nem baj, a többi rész nem lesz ennyire az. Remélem.