Alekszandr Zajcev törzsőrmester majd' megbolondul Averkij Krakovszkij kapitánytól. A kapitány pedig majd' megbolondul a törzsőrmesterért. Alekszandr egy elkényeztetett, nagyvárosi gyereknek, Pokornyijov tábornok engedelmes mitugrászának tartja Averkijt, Kapitánykának gúnyolja a fiatal tisztet. Averkij ellenben az édes csábítást és a nyers erőt látja Alekszandrban, még a pimaszsága felett is hajlandó szemet hunyni. Kettejük világa ég és föld, és Alekszandr, köszöni szépen, remekül elvan a sajátjában, egyszerűen és szófogadóan teljesíti a szolgálatot otthonától távol, a magyarországi laktanyán. Averkij viszont elszánt, ráadásul a legjobb - vagy a legrosszabb? - embertől tanulta meg, hogyan kell megszereznie, amire vágyik. --- A határvonalon túl című regényem testvér története, de az alaptörténet előzetes ismerete nélkül is érthető.

Alexandre Chateaubriande egy fényes jövő előtt álló balett táncos. Vagy legalábbis ezt reméli mindenki, de egyenlőre csak egy művészeti iskola növendéke. Hogy elérje céljait keményen dolgozik, nem foglalkozik a barátokkal, bőven elég neki a legjobb barátnője, Nadine társasága, és más hobbija sincs csak a tánc. Szerelem? Szóba se jöhet. Aztán jött Raphael Navarro... (A +18 csak pár későbbi fejezetre érvényes) /A borító justKamisama munkája köszönet érte!/

nem is novellák vagy versek ezek inkább hervadó művirágok.

_ _ _ insomniában szenvedő, örök-éber lelkem szilánkjai - valahol, messze keringve az űrben. ❝letépem a bőrt arcomról, csontjaim széthullanak. ennyi vagyok, ennyi voltam - szertefoszló árnyalakok, lélegző szervezetbe csomagolva.❞ _ _ _

Hulla a vízben! Én vagyok a hulla a vízben.

fűre lépni tilos