~Családi dráma.... Talán ez az a két szó, ami nagyvonalúan jellemzi az életemet.~ Sarah Hayes, egy átlagos 15 éves lány, akinek egy nap meghal az utolsó családtagja is. Árvaházból kerül el a keresztanyjához, Monihoz, és családjához, ahol egy új élet veszi kezdetét. Norvégia, és Trofors új élményeket és barátokat bizotsít számára. Sarah végre egy normális tiniként élhet! Vajon a barátok között szerelemre is talál? Martinus Gunnarsen, ikertestvérével együtt, fiatal énekes, és egy vicces, kedves, és együttérző természete van. Ő a lányok álma, és mindig akad elég lány számára. Sarah az első aki ezt a fiút semmibe veszi, és nem ájuldozik, amikor ránéz. Titkon kedveli a fiút, de ezt folyamatosan tagadja. Martinus néha próbálkozik, de nem mindig jön össze neki... Tinus abban a hitben él, hogyha Sarah-nak nem kell, akkor senkinek se fog ezentúl. A tipikus "nem vagyok jó semmire" sráccá válik. A kettejük kapcsolata mellett találunk rengeteg "családi bakit", Sarah anyjának köszönhetően, jó bonyolult családi viszonyok vannak. A szálak össze vannak bogozva, és Sarah-nak kell kibogozni mindet. Segítségére van természetesen Martinus, és ugyanakkor az ikerpár másik fele is, a vicces, jófej barát Marcus, aki mindig ott van ahol szükség van rá.

1.rész Szeptember 1-jén 6-kor keltem fel,álmosan,de izgatottan.Kíváncsi voltam,milyen lesz az első nap a suliban.Felöltöztem,fogat mostam,megfésülködtem,becsomagoltam az ennivalóm,majd elindultam.30 perc múlva az iskola kapuja előtt álltam.17-18 év körüli fiúk cigiztek,pár lánnyal egyetemben.Én bementem az épületbe.A portás férfi útbaigazított..2.emelet 247-es terem..Minden lépéssel egyre izgatottabb lettem..."nyugi,nem lesz semmi"-mondtam magamban.Beléptem a terembe.Mindenki a telefonját nyomkodta,egy lány viszont egy könyvet olvasott,és a padban senki sem ült melllette.Odamentem hozzá: -Szia,bocsi,melléd ülhetek?-mosolyogtam rá. -Szia!-mosolygott vissza.-Persze.Örülök,hogy van egy új osztálytársunk.Köszöntelek a suliban. -Köszönöm szépen!Ohh,be se mutatkoztam.Megyeri Jázmin a nevem.-fogtunk kezet.-és te? -Horváth Anna vagyok. -És..milyenek a többiek?-érdeklődtem. -A lányok közül kevesen vannak,akik normálisak...a fiúkkal nem beszélek,ők se érdeklődnek felém.. -Oh értem.. Kisvártatva belépett az osztályfőnök.Szép arcú,karcsú,35 év körüli hölgy volt. -Jó reggelt,fiatalok! -Jó reggelt,tanárnő!-köszönt mindenki.A tanárnő rám mutatott,és felállított.-Gyerekek,ő itt Megyeri Jázmin.Köszöntsétek őt szeretettel!-mindenki köszönt nekem,és egyre nagyobb lett a zaj.-Szünetben.-tette hozzá mosolyogva a tanárnő.Lediktálta az órarendet,elmondta a fontosabb vizsgák időpontját,majd telefonhívást kapott. -Elnézést,fel kell vennem!-azzal távozott a teremből. Egy fiú odajött hozzám. -Szia!Martin vagyok!Üdv az osztályban!Nagyon szép lány vagy! -Szia!Köszönöm szépen!-mosolyodtam el.Martin is mosolygott,majd a helyére ment.Anna szólított meg ekkor: -Vigyázz vele,nagy nőcsábász! Én csak nevettem egyet.A tanárnő visszajött,elmondta a többi információt majd elindultunk haza.Éppen léptem volna ki a kapun,amikor valaki megszólított..