Milyen lehet magányosnak lenni úgy, hogy soha nem vagy egyedül? Amikor az embert a saját tudatalattija kísérti? Hogy lehet egy romokban heverő életet - szigorú, énközpontú anyával, egy rosszul fizető állással és elviselhetetlen főnökkel - egyenesbe hozni? Amikor az ember az egyetlen örömét a kávézásban leli, az egyetlen olyan helyen, amit tökéletesnek talál, és csak akkor lehet önmaga, ha egyedül van, mert olyan titkot őrizget, amiről hogyha a körülötte levő emberek tudomást szereznének, kapna egy szobát a bátyja mellett az elmegyógyintézetben. Milyen lehet olyan zűrös múlttal rendelkezni, amit az ember legszívesebben elfelejtene, de nem teheti, mert a húgára is gondol, és azt a kevés embert is becsapja, akit igazán szeretni tud? Mást nem is tehet, ragaszkodik ahhoz, hogy szabad maradhasson.

Tudod, mi vár ránk a halál után? Virva, aki kommunikációs ismereteken kölcsönkér egy tollat a mögötte ülő csendes lánytól, meg van győződve arról, hogy a halála után minden ember csillaggá válik. Szerinte az égbolton lévő minden egyes csillag egy halott ember lelke, egyfajta előrelépés. Úgy gondolja, a földi élet csak egy szintje a létezésnek, és alig várja, hogy a következő szintre léphessen, bár ezt nem szokása hangoztatni. Minden mást viszont igen, ugyanis általában be nem áll a szája. Suvi viszont szinte egyáltalán nem beszél. Naphosszat azon gondolkozik, hogy introvertált, szociális fóbiás íróként mit keres az egyetemen kommunikáció- és médiatudomány szakon, és úgy próbálja túlélni azt a hat szemesztert a diplomáig, hogy egyetlen egyszer sem szólal meg semmilyen órán. Ez az elképzelése már az első héten romba dől, amikor egy baracksárga hajú lány tollat kér tőle.

"- Maradhatunk így mindig? Csak feküdj itt mellettem és mesélj a könyveidről, és teljen el így az életünk, jó? - Tudom, hogy valójában te sem erre vágysz, te drága lány. Csak most elkeseredett vagy és szomorú, és kell egy kis idő, amíg visszatalálsz önmagadba. De a jelent addig sem lehetséges befagyasztani. - A történelem rossz oldalán állok akkor. - Ezt épp rólad nehezen tudom elképzelni." Trish nem feltétlen álmodozik arról, hogy a gimi utolsó félévében találjon rá a szerelem. De ha mégis így alakulna, csakis olyan jelölt jöhetne szóba nála, aki legalább annyira vágja a deriválást és az objektumorientált programozást, mint ő. Aki megtalálja a közös hangot a kocka baráti körével. És természetesen aki megérti, hogy Trish szeptemberben garantáltan el fogja hagyni az elmaradott kisvárosát, hogy beteljesítse szülei félbeszakadt karrierjét, és az MIT-n váljon a legkeresettebb informatikai szakértők egyikévé. Mondani se kell, hogy nem ilyen fiú akad az útjába. Gilbert úgy öltözködik, akár egy törikönyv illusztrációja a századeleji divatról. Kereken száz évvel ezelőtti zenéket hallgat, az elveszett nemzedék íróinak kifejezéseit használva beszél, és nem viccel, amikor azt mondja, igazi, tárcsázós telefonja van. Továbbtanulás helyett egy feltörekvő jazzbandát szeretne sikerre vinni, és Boglárkának nevezi el idegen lányok gumikacsáját. Kettejük közt egyből szikrázni kezd a levegő, az időzítésük azonban rosszabb nem is lehetne. Az egy dolog, hogy Trishnek mennyi előítéletét kell felülvizsgálnia, vagy hogyan kell szembenéznie az érzelmi lavinával, amit a baráti körében elkerülhetetlenül elindít. De hamarosan utoléri az a felismerés is, hogy eddig biztosnak hitt jövőképe is mennyire ingatag lábakon áll valójában. A felnőtté válás pedig ritkán megy olyan tempóban és irányban, ahogy azt az ember előre elképzeli...

Azt mondják, a gyémánt csak egy darab szén, ami kivételesen jól kezeli a stresszt. Bence, a jó szándékú és önfeláldozó másodéves pénzügyhallgató elvállalja, hogy korrepetálja statisztikából a számokat valamilyen rejtélyes oknál fogva gyűlölő Áront. Az együtt töltött délutánok alatt Bence - a múltbéli traumái ellenére - egyre jobban megkedveli a szorongó fiút. Egy véletlen felfedezés és egy szörnyű éjszaka után azonban a tét sokkal nagyobb lesz, mint egy sikeres év végi vizsga. Bence pedig az önként vállalt felelősség súlya alatt kezdi úgy érezni, hogy minden egyes döntésével csak saját lába alól rántja ki a talajt... Áron, Bence és barátaik képesek megedződni az élet szorításában, hogy végül gyémántként ragyoghassanak - vagy a nyomás erősebbnek bizonyul, és szénporrá aprózódnak? Kezdés: 2022. május 28. Befejezés: 2023. szeptember 16.

VALMAR INTERJÚ - Sztár magazin "- A barátnőkkel hogy álltok? - kérdezte az interjúztató - Szeretnétek? Esetleg van is? Vagy alakul? - tette fel a többi kérdését, mi pedig felnevettünk. - Nem, egyenlőre én nem szeretnék és nincs is, bár nem tudom Peti hogy van ezzel. - kacsintott Milán, mire oldalába könyököltem. - Egyenlőre ezzel én is így vagyok, viszont kiszemeltem mindig van, úgyhogy ha lemennek a forgatások, szövegírások és interjúk, akkor remélem több időt tudok fordítani rá. - válaszoltam kissé kimértebben mint szerettem volna." DORABELL INTERJÚ - Joy magazin "- Említetted, hogy jelenleg sokkal több fiú barátod van. Van köztük esetleg olyan, akivel úgy érzed a későbbiekben több is lesz, vagy lehet? . kérdezte kedvesen Hajni, az interjúztató lány. - Nem, egyenlőre nem, és őszinte leszek, most nem is igazán szeretnék barátot, mert egy csepp időm nem lenne vele foglalkozni, vagy ahogy magamat ismerem, a zenét hanyagolnám el miatta, azt pedig most nagyon nem szeretném."

Avagy rímségek rémes cirkusza a múzsa csókjához. Olyan versek, lírai költemények és néha csupán gondolatfoszlányok gyűjtőhelye ez, amelyek leírása megkönnyítette a lelkem, túljuttatott egy szorongató hangulaton, vagy ki tudja, talán csak jólesett játszani a rímekkel. Esetleg még szójátékokat is hozzáadok a repertoárhoz egyszer, mert nagy szerelmeim, az új címmel pedig nagyobb teret adtam magamnak a sokszínűséghez, elvégre egy intarzia is ugyanúgy szólhat a múzsához, mint egy nagylélegzetű óda. (Engem mindig érdekel az ilyesmi, szóval leírom: a régi cím Rímbe szedett lélekfoltok volt, amit bár szerettem, néha azért eljön a változás ideje.) Gyakran, lelkiállapotom és alkotókedvem függvényében frissül (ahogy minden más is haha), de mint olyanok, a verseim a segítőim, akikre szükségem van csaknem minden nap, ezért hetente-kéthetente akadhat új adag. Már ha egy verseskötet frissülése megmozgat bárkit. Sokáig #1 poem kategóriában.

Az autó motorjának a hangja, a benzin szaga, a kipufogó füstje, a tömeg moraja, az adrenalin és a verseny előtti drukk. Mikor a tested átjárja az izgalom, fejben már a versenypályán vagy, és alig várod, hogy a rajtmezőhöz állj. A verseny elindul, te pedig az élre törsz, és győzni akarsz. A legjobb akarsz lenni, és a tét óriási. Ha lebuksz, véged. Ha felborulsz vagy ütközöl, meghalsz. De van egy szabály, ami mindent felülír, és nem számít, hogy kidről van szó, mert hátra kell hagynod. Ne nézz hátra, hajts tovább! És ne feledd: Ne kapjanak el a zsaruk! De mi van akkor, ha valaki dönt arról, hogy ki élheti túl a versenyt és ki nem? A pokol urának fia egyetlen céllal érkezik a Földre: hogy öljön. És ezt hogyan tehetné meg észrevétlenül, hogy ne gyanakodjanak rá a versenypályán? Hát ha versenyzőnek áll! Mert ahol ő megjelenik, ott valaki meghal.

Itt találhatjátok a karácsonyi játékunkhoz az információkat és a jelentkezés menetét. Később az angyalkák engedélyével egy-két elkészült ajándékot is feltöltünk majd.

Angel trilógia második része. "El kellett basznom mindent, mielőtt igazán megismertem volna önmagam"

Amikor Konrád felvételt nyer álmai iskolájába, még nem is sejti, mi vár rá. Nem elég, hogy Nimród az előző iskolájában folyton piszkálta, de úgy tűnik, meleg is, és a tanácsát kéri. Mindemellett még arra is képes, hogy olyan színdarabot írjon, amit Konrád nem tud eljászani! A Merengő Kívánság Üst játékára készült @dagdrivare számára ❤