gyere vissza onnan, ahova sosem mentél el. hozd vissza mindezt magaddal; hadd szeressek beléd mégegyszer. befejezve: 2023. augusztus 31.

❝le akartam tépni a bőrt a karjaimról körmeimet saját fogaimmal felfelszíteni csontjaimat ripityára törni és a falnak hajítani hogy a visszhang felébresszen kábultságomból.❞ - gondolatok és történetek a fájdalomról.

fogalmam sincs. napló? talán az majd segít

❝𝐈'𝐦 𝐭𝐢𝐫𝐞𝐝 𝐨𝐟 𝐭𝐡𝐞 𝐜𝐢𝐭𝐲, 𝐬𝐜𝐫𝐞𝐚𝐦 𝐢𝐟 𝐲𝐨𝐮'𝐫𝐞 𝐰𝐢𝐭𝐡 𝐦𝐞 𝐈𝐟 𝐈'𝐦 𝐠𝐨𝐧𝐧𝐚 𝐝𝐢𝐞, 𝐥𝐞𝐭'𝐬 𝐝𝐢𝐞 𝐬𝐨𝐦𝐞𝐰𝐡𝐞𝐫𝐞 𝐩𝐫𝐞𝐭𝐭𝐲 minden, amit sosem mondtam el, de mindeközben mégis képtelen voltam teljesen magamban tartani. vallomások és klisék egymásra halmozása, avagy: üdv a fejemben! 𝐒𝐚𝐝 𝐢𝐧 𝐭𝐡𝐞 𝐬𝐮𝐦𝐦𝐞𝐫, 𝐜𝐢𝐭𝐲 𝐧𝐞𝐞𝐝𝐬 𝐚 𝐦𝐨𝐭𝐡𝐞𝐫 𝐈𝐟 𝐈'𝐦 𝐠𝐨𝐧𝐧𝐚 𝐰𝐚𝐬𝐭𝐞 𝐦𝐲 𝐭𝐢𝐦𝐞, 𝐭𝐡𝐞𝐧 𝐢𝐭'𝐬 𝐭𝐢𝐦𝐞 𝐭𝐨 𝐠𝐨 - Csak úgy. A saját érdekemből. - Nemsokára, csak figyelj! 𝐓𝐚𝐤𝐞 𝐲𝐨𝐮𝐫𝐬𝐞𝐥𝐟 𝐡𝐨𝐦𝐞❞

Ezek a legelső "vers" próbálkozásaim... Remélem tetszeni fognak :)

idézetek másoktól, meg tőlem. de az enyéimet valószínűleg hallottam már korábbról és csak beképzelem, hogy az én agyam termékei.

A NOVELLA CSAK OLYAN EMBEREKNEK AJÁNLOTT, AKIKET NEM ZAKLAT FEL AZ, HA SZEXUÁLIS ZAKLATÁSRÓL OLVAS, MERT KONKRÉTAN EZ A NOVELLA TÉMÁJA! Avagy mi történt velem, és mi az, ami könnyen megtörténhet másokkal is, amiről itt még nem láttam írást. Megjegyzem, a novellát három évvel ezelőtt írtam, nem változtattam rajta semmit. Azért nem, mert tudom, nem lennék képes rá, annak ellenére sem, hogy tisztában vagyok azzal, vannak benne nem olyan jól megfogalmazott mondatok, szóismétlések. Nem lennék képes arra, hogy átírjam, mert a novella egy olyan eseményt ír el, ami megtörtént velem, és nem szívesen emlékszem vissza rá. Újraolvasva rájöttem, nem írtam le minden kis részletet, de úgy gondolom, így is tökéletes átadja a lényeget.

nem nevezhető versnek, igazából semminek úgymond, agyam által kiszűrt jelentéktelennek tűnő dolgok jelentőséggel felruházva (eddig másik profilomon létezett, átkerült ide, onnan pedig leszedtem.)

,,az élet keserű, akár a kakaóbab, édes, akár a madártej, boldog, mint egy szülinapi zsúr, kalandos, akárcsak az akciófilmek, és olyannyira alakítjuk mi, amennyire egy festményt tudunk papírra vetni.''

már olyan rég nem kerestél és én sem te azért, mert sosem akartál megtalálni én meg azért, mert már az elején megtaláltalak.