"Minden Egész eltörött, Minden láng csak részekben lobban, Minden szerelem darabokban, Minden Egész eltörött." (Ady E.) Igaz, ez Ady Endre idézet itt pedig főként olyan novellákat, kimaradt fejezeteket, és olyan történeteket (leginkább fanfictiont) találhat az Olvasó, amelyeket egyszer megírtam, évek óta porosodnak a gépem egyik mappájában elrejtve. És már valószínűleg sosem fogom befejezni őket. Minden ilyen történet egy-egy cseppje a tengernek. Azért rakom őket most fel, mert kíváncsi vagyok a véleményetekre, másodsorban pedig letörlöm őket a gépemről, hogy ne foglalják a helyet. Fő jellemzője ezen Harry Potter történeteknek, hogy van bennük legalább egy saját szereplő, de rajta kívül minden jog JKR-t illeti.

'- A lányt nálatok helyezzük el - kezdett bele a vezér - amint betölti az ötöt elkezdjük kiképezni, de addig itt fog nevelkedni. - Biztos ránk akarod őt bízni? - kérdezte a nő. - Igen - válaszolta szűkszavúan - A neve mától Rose Graham és itt él veletek.' Vajon mi Rose igazi neve? Ki a vezér? És mi történhetett a lánnyal? Ha érdekel olvass bele.

Egy háború mindig nagy veszteségekkel jár, mind a vesztes, mind a győztes oldalak számára. Beszélhetünk területi nyereségről, taktikai sikerekről, hirdethetjük a dicső napot, amikor nyertünk... de a harcból hazatérők szeme elárulja a fásultságot, a meghurcoltatást. Magukkal hordozzák a győzelmet, a veszteségeket, a halottakat, a fájdalmat. Rémálmokat éjszaka, ellenségek és barátok soha többé ne mozduló alakját. Egy háború egy egész nemzedék életét változtatja meg. Átitatja a mindennapjaikat, a reggeli kávéjukat, a rutinjukat. Egy háború generációk gondolkodásmódját alakítja át, olykor hitet, olykor reményt, máskor bizalmatlanságot, és lemondást szül. A lelki sebek sokszor mélyebbek, mint a fizikai sérülések. A gyógyító feladata tehát nemtől, kortól elhatárolódva, politikai, vallási, és faji különbözőségeket félretéve megnyugvást hozni a külső-belső karcok számára. Hermione Granger mindig is tudta, hogy gyógyító akar lenni. Draco Malfoy mindig is választani szeretett volna. Sirius Black feloldozásra vágyott. Perselus Piton pedig egy családra. A háború pedig mindannyiuknak megadta a lehetőséget a változásra. MINDEN jog Rowlinggé!

Alcím: The woman who spies/A lány aki kémkedik Grindelwald. „Mindenki, aki meghallja ezt a nevet megborzong a rettenettől, s azonnal vérrel teli képek jelennek meg a szeme előtt. Halottak ezrei, akiket ártatlanul kínoztak meg, s pusztítottak el." Hermione Grindelwald, miközben próbálja túlélni apja őrületét egyre jobban belebonyolódik annak ügyeibe, míg egyszer csak rádöbben, hogy már ő is egy az emberei közül, sőt az egyik legjobb. Egy nap azonban megkapja élete egyik meghatározóbb küldetését; be kell férkőznie a Roxfort falai közé. Riddle/Hermione/Snape

Blaise Pansy után vágyakozik, Pansy pedig Draco után. De vajon hogy kerül a képbe Ginny Weasley? A történet egy alternatív Harry Potter univerzumban játszódik, ahol a háborúnak híre-hamva sincs, intrikának viszont annál inkább. Íme az első fejezet, melyben egy libbenő vörös tincs miatt megköttetik a fogadás, ami annyi bonyodalmat okoz, hogy az egy egész fanfictionre elegendő.

Claire Fawley aranyvérű család sarja, és mindig is tudta, mi vár rá: házasság egy halálfalóval, félelem, magány. Ám hamarosan szembesül vele, hogy az utolsó iskolai éve sokkal veszélyesebb dolgokat tartogat számára, mint jegyben járni egy gyilkossal. Ha élve akarja viszontlátni a családját, furcsa megbízást kell teljesítenie: egy griffendéles prefektus bizalmába férkőzni, és megszerezni a titkait. Ahogy viszont közelebbről is megismeri a fiút, akit elárulni készül, rájön, hogy az érzései nem olyan egyértelműek, mint amilyeneknek lenniük kellene. Claire kötéltáncosként egyensúlyozik jó és rossz oldal között, rettegve a sötétségtől, ami egyetlen hiba miatt szakadhat rá. Ráadásul a múlt és jelen határvonala lassan kezd elmosódni körülötte: előkerül néhány rég megírt levél, és valamiféle ősi bosszúvágy is felüti a fejét, amely azzal fenyeget, hogy mindent felemészt, ami valaha is fontos volt neki. Nemsokára pedig választásra kényszerül: egy jobb jövő reménye, vagy a temetetlen múlt? _______________________ "- Megint a családdal jön...! Ne aggódj, ma nem akarunk mindenáron megölni - mondta Nott, bár Claire erősen kételkedett abban, hogy a következő variáció jobb lesz neki. - Csak megtanítjuk neked, hogy főbenjáró átkot használni bűn - és aki bűnös, annak bűnhődnie kell, nem igaz? A többiek nagylelkűen megengedték, hogy én kezdjek... Ha túléled, folytatjuk - vigyorodott el Nott, és Claire érezte, hogy csúszik ki a talárja a kezéből, milliméterről milliméterre közelebb engedve őt a mélységhez..." A szöveg első fejezeteit bétázta: @_happyeon_ || 🥈A történet második helyezett lett a BestofWPHun évszakos versenyének 2022-es nyári fordulóján, fanfiction kategóriában. 🥈|| A történet beilleszthető lenne az eredeti canonba, így a szereplők életéért nem tudok felelősséget vállalni. //A Harry Potter-univerzum

Egy történet szerelemről, veszteségről, egyesülésről, fájdalomról, csalódásról, varázslóról, boszorkányról. Egy történet bátorságról, gyötrelemről és megenyhülésről. "-Rendben, elmegyek. De előtte még szeretnék adni valamit. - mondta még közelebb lépve a boszorkához. Szinte már súrolta mellkasával a nő hátát ahogy fölé tornyosult. Félszegen rátette nyugalmat sugárzó tenyerét a boszorkány apró vállaira, majd egy könnyed mozdulattal maga felé fordította, és azzal a lendülettel szoros ölelésébe zárta a meggyötört testet. A nő nem tiltakozott, bár érezhetően megfeszült a hirtelen jött intimitástól. Fokozatosan engedte magát a férfi ölelésébe. Perselus szorosan fonta a boszorka köré hosszú erőteljes karjait ezzel valódi biztonságot nyújtva a számára. Állát megtámasztotta a nő feje búbján. Belesóhajtott a mozdulatba. Rég érzett már ő is ilyen tiszta nyugalmat. A nőt szerette volna helyre hozni, mégis úgy érezte magát is gyógyítja ezzel. Ujjai életre keltek az apró testen, szabályos köröket írtak le. Olyan természetes volt számára az egész helyzet, és annyira ismerős." "-Hogy tehetted ezt?- kérdezte magától elcsukló hangon, miközben még mindig olyan kiábrándult tekintettel nézte végig mindkét oldalon kézfejét, mintha nem is az ő parancsára cselekedtek volna." "- Perselus Piton, minden egyes szívdobbanásom, a lelkem összes darabja, csak a tiéd. S, ha meg is halok majd, mert rá fogok szolgálni, a te életed akkor is meg fogom óvni és mindenki másé elé helyezni. - a lány keserves zokogásban tört ki." "A boszorkány bátortalan, reszketeg mozdulattal odanyúlt a sajgó részhez az ajkán, és rá sem kellett néznie, érezte az ütés helyén kicsordult vérét, amit magával hozott a tudatalattijából. Rettegéstől zavart tekintetét belefúrta a varázslóéba, s csak annyit tudott kinyögni: - Jönnek. "

A háború elérte Roxfortot. Voldemort irányítás alatt tartja az iskolát és az Egyesült Királyság varázsvilágát. Látszólag. Míg Harryék arra törekednek, hogy elpusztítsák az összes horcruxot, addig Sarah az iskolán belül próbálja aláásni Tudjukki hatalmát. De vajon meddig nézik el az áskálódását? Meddig tart Piton védelme felette? És mi lesz velük? Képesek lesznek titokban tartani mások és egymás előtt az érzelmeiket, vagy talán mindketten elbuknak?

Úgy volt, hogy halálfaló lesz. Úgy volt, hogy megöli Voldemortot. Úgy volt, hogy nem törődik mással, csak a céljával. Daisy Vanessa Harris egy tehetséges és koravén boszorkány, aki aranyvérű családja miatt olyan szerepbe kényszerült, ami lassan felemészti. A lány keményen küzd, hogy fenntartsa a látszatot, közben növelje hatalmát és tudását, de aztán a Tekergők kíváncsiskodni kezdenek, és a gondosan felépített átverés lelepleződik. A történet a Tekergők diákévei alatt játszódik, és Daisy életét követi elsőéves korától. A fejezetek rövidek, epizódszerűek; csak a fontosabb mozzanatok. Saját kitalációk, hozzátoldások és az eredeti dolgok keveréke.

Sokan hisznek a halál utáni életben. Mások a reinkarnáció hívei, míg vannak, akik szerint a halál után nem vár semmi. Senki sem tudja az igazságot, és te magad is csak egy dologban vagy biztos: meghaltál. Meghaltál, majd egy másik helyen ébredtél, egy olyan világban, ahol boszorkányok és varázslók éltek, ahol a hozzád hasonló fiatalokat mágikus iskolákba küldték, hogy megtanulják irányítani a varázserejüket. Közel sem lehetett átlagosnak nevezni, de ahogy a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába érkezel, rá kell jönnöd, hogy sokkal több kaland várt rád, mint azt valaha is hitted volna.