tetovaltsziv
- Reads 31,146
- Votes 1,256
- Parts 25
"(...)Semmi nem szĂĄmĂtott, csak Ă©rintĂ©se a karomon, lassĂș, egyenletes szuszogĂĄsa a fĂŒlemnĂ©l Ă©s önmagĂĄban az a tĂ©ny, hogy ez a lĂĄny velem volt, itt Ă©s most.
Mélyet sóhajtott.
- Ăgy Ă©rzem magam melletted, mint egy megszelĂdĂtett vadĂĄllat. - mondta nagyon halkan. PĂĄr mĂĄsodpercnyi csend utĂĄn folytatta: - âDe ha megszelĂdĂtesz, szĂŒksĂ©gĂŒnk lesz egymĂĄsra. Egyetlen leszel szĂĄmomra a vilĂĄgon. Ăs Ă©n is egyetlen leszek a te szĂĄmodra..."
LĂĄgy, tiszta hangja belehasĂtott a csendbe Ă©s megtöltötte az Ă©jszakĂĄt, bĂĄrmilyen halkan is idĂ©zett A kis hercegbĆl. A mögöttes jelentĂ©s egyĂ©rtelmƱ volt, tudtam, hogy mit akar velĂŒk mondani.
Ăreztem annak a sĂșlyĂĄt, hogy megbĂzik bennem, csak azt nem tudtam, hogy el fogom-e bĂrni ezt a sĂșlyt.
Akkor még nem tudtam..."