Minden a zsebtintatartóval kezdődött... és aztán a szerelemmel folytatódott. (A történet a fiúk saját idejében, de három évvel később játszódik.)

Várlak, azzal a parányi reménnyel, hogy egy nap, majd láthatlak.

Először néztem őt a rajongói közt, a nézőtérről. Eddig mindig a hangfalak mögött voltam. Most, ilyen messzeségből sokkal elérhetetlenebbnek tűnt.

-Van valami amit nem tudsz a kígyókról.-mondta a fiú mélyen szemeimbe nézve.-Ha nem lépsz rájuk nem harapnak. -Mit akarsz ezzel mondani? -Azt, hogy ne állj az utunkba főleg ne az enyémbe, mert az én harapásom rosszabb és fájdalmasabb mint egy kobráé.-suttogta Taehyung, majd ott hagyott engem az időközben kiürült tesi öltözőben. Ajkaim még mindig égtek forró csókjától szívem pedig követhetetlen tempóban dobogott, hogy minél több vért juttasson az agyamhoz. Nem értem mit titkol előlem, de ki fogom deríteni.