"~Semmi baj, Ash, csak énekelj...-mondtam magamban majd kiálltam eléjük és hirtelen minden megszűnt létezni. Csak én és Ő. Néztük egymást majd elkezdtem.-'Little do you know how I'm breaking while you fall asleep. Little do you know I'm hunted by the memories. Little do you know I'm trying to pick myself up, peace by peace. Little do you know I need a little more time. Underneath it all, I'm held captive by the hole inside...',,

Ismered, szereted a Magcont? Itt a helyed! Horoszkóp a fiúkkal💖 Ha már idáig ellátogattál, akkor kukkats be a storyba😉 Ha tetszett, ne felejts el nyomot hagyni magad után😄

Molnár Tamara szeret énekelni, gitározni és zongorázni. Az édesapja vezeti az egyik leghíresebb magyar zenei kiadót. Az édesanyja menedzseli a zenei pályáját. Horváth Félix tehetséges énekes, de nem tud semmilyen hangszeren sem játszani. Az apja vezeti a másik leghíresebb magyar zenei kiadót. Nagybátyja menedzseli a fiú karrierjét. Az anyukája a kiadó egyik titkárnője. A két kiadó viszályban áll egymással. Egy napon mindkét kiadótól meghívást kap egy-egy tehetség, hogy fellépjenek a Balaton Soundon. Ám a fesztiválon egy váratlan meglepetés fogadja a fesztiválozókat, és a két kiadó tulajdonost.

"Kinyitja a száját, majd becsukja. Ezt megismétli még egyszer, majd elfordítja a pillantását rólam. Egy kis idő múlva ő is lerogy a földre. - Hát ezért jöttem el ide. Hogy nézzem, ahogy felkel a nap - mondja gúnyosan, de megadóan. - Úgy látszik ezért - felelem. - És te miért jöttél, Harcos? - néz rám. Nem tudom a választ, őt nézem és hallgatok. - Az a vicces, hogy közönséges ember és varázsló, mind ugyanolyan feleslegesek vagyunk most. Senki nem tehet semmit. Senki, kivéve egy valakit, akinek a kezében mindannyiunk sorsa van." ❇A történetben előforduló logikai és egyéb hibákért elnézést kérek, elég régen, 12 évesen kezdtem el írni❇

"- Megőrültél? - kérdeztem zakatoló szívvel abba a gyönyörűen kék szempárba pillantva. - Dehogy - mosolygott, és ismét közelebb lépett hozzám, így a távolság közöttünk egy fél lépésre csökkent. A közelsége és az illata teljesen megbabonázott, eszemben sem volt eltávolodni tőle. Megcirógatta az arcom, majd a kezét a derekamra helyezve maga felé kezdett húzni, egészen addig, amíg az orrunk össze nem ért. - Barátnőd van - suttogtam, pedig én magam is meg szerettem volna róla feledkezni. - Vele kellene lenned. - Nem olyannal akarom tölteni az év utolsó pillanatait, akibe nem vagyok szerelmes. A válasz mellbevágóan hatott rám, mégsem volt időm gondolkozni rajta. Én már rég elvesztem a szeme kékjében, amikor a kinti zajok elképesztően felerősödtek. - Három, kettő, egy! - hallatszott a visszaszámlálás az utcáról. És ekkor, a nagy petárdadurrogás közepette, egy határozott mozdulattal magához húzott és megcsókolt. Tőle kaptam az év utolsó, egyben első csókját."