"- You'll never love yourself half as much as I love you - énekelte halkan, kissé rekedten és háborzongatóan gyönyörűen. Kék tekintetét az enyémbe fúrva énekelte tovább a dallamokat, amik a mi dalunkká forrtak össze, nekem pedig akkorát dobbant a szívem, hogy talán a kinti vihar ellenére is hallotta. - Cause it's you. It's you. Oh it's you they add up to. I'm in love with you. And all these little things. A gitár utolsó pengetésének hangja is elhalt, a szobára hosszú másodpercekig tartó csönd telepedett, majd hatalmasat dördült az ég. De én már nem féltem. És tudtam, hogy már soha nem fogok félni, ha ő mellettem lesz."