"-Basszus-néztem fel rá.-Miért csinálod ezt? -Mit?-mosolygott rám aranyosan. -Ezt-tártam szét a karjaimat.-Miért segítesz ennyit? -Mert fontos vagy nekem-mondta a szemembe nézve és egy kissé közelebb hajolt hozzám.-Mert nem bírom elviselni ha nem vagy boldog. A szívem eszeveszett tempóba kezdett kalimpálni a mellkasomban, a szám kiszáradt és a gyomromban egy egész állatkert kelt életre. Megszakította a szemkontaktust és levezette a tekintetét a számra. Benedvesítette az ajkait, amik aztán szét nyíltak. Nyeltem egyet. Basszus ha most megcsókol én esküszöm elájulok." ~Kezdés: 2017.04.03. ~Minden szerzői jog fenntartva!

"Sötét szemei ragyogó csillagként villantak fel. Hosszúkás ujjaival felszántotta szőke tincseit, melyek az esti napsugarak hatására arany glóriaként keretezték markáns arcát. Éles tekintetét rám vezette. Sötétvörös ajkait fogai közé csippentette. Átkozódva temette arcát a tenyereibe. - Miért nehezíted meg a dolgomat? Gúnyosan elmosolyodva, hátat fordítottam neki. Válaszra sem méltattam." Az élet egy csalafinta labirintus, nem tudhatod mikor ütközhetsz falba, sem azt, hogy melyik út vezet a kijárathoz. Grace a saját testén tapasztalta meg a fájdalom keserű ízért és a boldogság csendes bizsergését. Az egész kalamajka egy rosszul elsült vitából és magából Howl Rowlandból született. A jóképű, bunkó és kockáshasú Howl Rowlandból.

Minden egy hülye elgyengült pillanatomban kezdődött. Mentségemre szóljon, hogy már több éve keseregtem egy annyira plátói kapcsolatban, hogy az már fájdalmasan röhejes volt. Minden embernek az életében volt legalább egy plátói szerelme, az enyém miért lenne más? Hát történetesen az én viszonzatlan kapcsolatom egy fedél alatt élt velem. És történetesen az öccse az ősellenségem volt, csakhogy ne legyen annyira unalmas a történet.