Yuuri elhatározza, hogy megvalósítja az eddigi legnagyobb meglepetését, mert ismét Viktorral akar korcsolyázni. Így születik meg a Viktuuri on Ice. Sziasztok! Kezdő író vagyok, új itt, szóval nagyon örülnék pár kritikának, véleménynek. A blogomon megtaláljátok ezt, és még más történeteket is: myfanfictions8.blogspot.hu Jó olvasást! :) Yuuri!! on Ice fanfiction, 2 fejezet

"Azt mondták nekünk, hogy egy fejlődő világban élünk. Csak azt felejtették el elmondani, hogy merre fejlődik?" A jövőben az emberek elhanyagolják a földet. Egészen annyira, hogy már használhatatlannak fogják tartani és úgy döntenek felrobbantják az egész bolygót. Főhősünk, egy az utolsó földlakók közül, egy olyan ember, aki megragadt a múltban és minden erejével azt kutatja. Az ő feladata, hogy a használhatatlan bolygóból tökéletes múzeumot készítsen, ahová az űr emberei vissza tudnak térni, ha meg akarják ismerni fajuk múltját. Kövessük végig az utolsó földember kalandos útját a cél megvalósításáig.

Egy fiú, akinek az apja miatt kell szenvednie. Az apja ugyan is lefeküdt, aztán megölt egy házasságban élő démonnőt akinek a férje az apja halála miatt őt átkozta meg. Az átok akkor törhet meg, ha valaki beleszeret és önként csókolja meg. De hogy ne legyen ez annyira könnyű egy szobában él bezárva. Elkezdve: 2019.04.26. Befejezve:1019.05.01.

"Egy férfi állt a kilátó korlátján. Egy férfi felüvöltött. Egy férfi leugrott. Egy férfi elrepült. " Minden ember szeretné, ha szeretnék, ha törődnének vele, ha emlékeznének rá, miközben mosolyognak. "A nagymadár leszállt a fiú elé; a szitakötő felreppent. A gyermek tágra nyílt szemekkel figyelte a madarat. Nem szólalt meg, csak szép csendesen bámulta. - Hogy hívnak? - elégelte meg az óriásmadár a csendet. - Anyukám Édesemnek szólít, apukám pedig Fiamnak - felelte a fiú egy kissé selypítve. - Ejnye, hát így mégsem hívhatlak. Nincs neked valami keresztneved? A fiúcska meglepetten nézett rá. Ezek szerint nincs, vagy legalábbis nem tudja - következtetett a madár. - És téged hogy hívnak? - mosolygott a fiú. Látszódott rajta, roppant módon örül a társaságnak. - Nekem nincs nevem. Nem emlékezem már arra, hogy a nevemen szólítottak volna. Egyre kisebb lett, majd eltűnt."