"- Elég nehéz úgy egy háztartásban élni valakivel, - szóltam közbe - hogy utálod az illetőt. - Nem utálod. A legjobb barátod volt. - Eltaláltad. Múlt idő." Már öt éve, hogy Casey Evans ki nem állhatja Shawn Mendest, és ez kölcsönös. A bizalmas gyerekkori beszélgetéseik leredukálódtak egymást égető megszólalásokra, és a másik megalázására minél több ember szeme előtt. Ha megtehetnék soha az életben, még csak nem is találkoznának többet, de mi van ha ez nem lehetséges? Sőt, mi van, ha szüleik miatt kamaszkoruk végéig kötelesek eltölteni minden otthon töltött idejüket együtt, egy házban? Valószínűleg hatalmas katasztrófa. Teljesen biztos, hogy hatalmas katasztrófa. De a napok, a hónapok telnek, és tizenhét évesen nem tudhatod, hogy a barátaid örökké a barátaid lesznek-e és az ellenségeid, az ellenségeid maradnak-e. Egyszerűbb lenne hagyni az egészet, és nem előhozni a múltat, de Casey sosem volt egyszerű lány, Shawn pedig bármit megtesz annak érdekében, hogy pokollá tegye az életét. Legalább is kezdetekben biztos.

Mit tennétek a helyemben ha egyik napról a másikra minden megváltozna? Én kiakadtam. Elég durván. Édesanyám egyedül nevelt fel ezért örülnöm kellene, hogy végre újra rátalált a boldogság és szerelem. Viszont ez a kapcsolat rákényszerít engem, hogy az egész eddigi életem fenekestül felforduljon. A barátaim, az iskolám, az otthonom.. Mindent fel kell adnom, hiszen költözünk. Ha valaki ezt végiggondolja, akkor hamar rájön, hogy én vagyok ennek a történetnek az elszenvedője. A költözésünk előtt pár nappal a legjobb barátnőm elrángat egy buliba, ahol elég gyorsan végetér a jókedvünk egy neveletlen tuskó miatt, akit azzal a tudattal hagyok faképnél, hogy először és utoljára látom. Akkor még nem tudtam, hogy ennél jobban nem is tévedhettem volna nagyobbat mert ott, akkor kezdődött el csak igazán az én saját történetem. "A szívem szerelmes belé,az agyam utálja őt."

-Felelsz vagy mersz? - kérdezte Luke. -Merek. - mondtam bizonytalanul. -Akkor csókolj meg. - vigyorodott el.

Minden kiderül a történetben